Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1896

21 dezkedő Lüttich áldozatkészségét és felbuzdulását, örömét, melyben a paraszt is ugrál ezek hozzák hírül, hogy a franczia nép újra megindult a versaillesi királyi palota ellen s csak nagy ígéretekkel sikorült őket lecsillapítani, mert éhség gyötörte a nyári zenebonában semmit sem dolgozó francziákat, mert mindig attól tartottak, hogy a nemzet követjei közt haza- és szabadságárulók vannak

2, egy szóval a zenebonát s annak pillanatos lecsillapítását. E párisi levelekből tudunk meg továbbá oly különlegességeket, melyek ha esetleg meg sem történtek úgy, ahogy le vannak írva, de akkor is jellemzők a forradalomra, annak szellemére, férfiaira, sőt gyermekeire is. Luxenburgban történt ugyanis, a király fivére kertjében aug. 23-án, a hol a kis franczia patrióták katonásdit játszottak, felszerelve nagymennyiségű fapuskával. Valósággal megütköztek egymással, sokan megsebesültek, egyet pedig formálisan halálra ítéltek, mert a hadi regula ellen vétett. Már a kötél nyakán volt s fel akarja kötni a hóhér, amikor egy arra menő polgárőrségnek sikerül megmenteni a bűnöst. Mondják, hogy az nap mégis megölték a bűnöst. „így tanul a kicsiny ökör a nagytól szántani" jegyzi meg tanulságul a Kurir.

3 E levelekből tudjuk meg az uj franczia Hiszekegy-et, mely ezer meg ezer példányban kelt el Párisban. Talán nem lesz érdektelen, ha közöljük : „Hiszek egy XVI. Lajosban, az ő népének atyjában, menyen és földön szeretetreméltó királyban, hiszek Neckerben, az ő egyetlen egy miniszterében, mi szabadítónkban, a ki született a mi boldogságunkra, szenvedett Calonnónak alatta, elűzetett Francziaországból, de meg nem hala, hanem ártatlannak találtatván, harmadnapon számkivetéséből visszahivaték és üle a királynak jobbja felől, ítélni kicsinyeket ós nagyokat. Hiszek a szabadságban is, hiszek egy közönséges társaságot, a Statusoknak egyességót, az adósságnak lefizetését, a General Pachtereknek és a Bastillának eltöröltetósót, a kereskedésnek ós a Financznak jó rendben állását, a polgároknak feltámadását és hiszem a szerencsés országlást. Amen."

4 Majd a nómet és más újságokhoz fordul a Kurir s ezekből állítja össze tudósításait saját bevallása szerint, ezekből tákolja össze, mily adakozók lettek a francziák a nerazeti czél érdekóben, mily önfeláldozók, hogy lemondanak úgyszólván minden jövedelmükről is, nemcsak előjogaik ós dísztárgyaik vagy csecsebecséikről.

5 Yégül az igen komoly októberi napoknál a szerinte pontos forráshoz, a csalhatatlan tudósításhoz fordul. Ez pedig, noha nem mondja, hogy melyik, a bécsi lap, a mint azt egy kis összehasonlítás megmutatja. 1 U. o. LXXI. 1041. « TI. o. LXXI1I. 1079. LXXIV. 1093. 3 Magyar Kurir 1789. LXXI. 1041—42. 4 Magyar Kurir 1789. LXXXI. 1208. 5 Magyar Kurir 1789. LXXXH 1220—21. Ez adakozásra nézve igen sok esetet talált volna a Wiener Zeitung 1789. okt. 3. sz. 2539. lapján. L. Regensb. Staatsrel. 1789. okt. 7. és okt. 11. szám.