Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1896

veken, a mi hírlapjainkon ós könyveinken. Mint Petőfi mondja Apostolában (XIV.) „Az a pokol cséplője, mely alá . Kévéinket kell tartanunk, s ez Az igazságot, a magot Kicsépeli belőle, aztán Az üres szalmát visszadobja, S ezen rágódik a közönség." Így jutottunk a harmadik kritériumhoz. Szabad irányban megindult haladásunkat tehát a félelem, a rettegés akasztotta meg. A fejedelmeket megrémítette a franczia forradalom, megijedtek saját népeik tágra nyitott szemeitől, nem mertek beléjük nézni, hanem fekete szemüveget erőszakoltak azokra. Meg kell jegyeznünk azonban még egyszer, hogy e censurai szabályzat 1790. augusztus havában lépett életbe s így tárgyunk oly időbe esik, melynek egyik felében sajtószabadságot élveztünk, másik felében pedig gondnokság alá kerültünk. A míg az elsőben sok volt szabad, addig a másikban igen kevés vagy legfeljebb az, amit a német lapok is kegyesen tudomásul vettek a forradalomról. Az előadott három kritérium igen fontos tárgyunk tárgyalásánál. Tagadhatatlan ugyanis, hogy más elbírálás alá esik az, akinek szabadságában volna cselekednie bizonyos irányban, de nem tud ; az, akinek szabad is, meg képes is erősebb tevékenységre ; végül az, aki tudna, de csak egy kis ideig szabad buzgólkodnia, mert az erőszak megakasztja. Fájdalom, mi e harmadik osztályba tartoztunk. Haladásunk elemei, mint láttuk, már birtokunkban voltak, volt oly hírlapirodalmunk, mely noha utánzott, de nem állott messzire a hivatalos német lapoktól, sőt sokszor erőteljesebb volt és erősebb lett volna minden bizonynyal, ha a cerberusi gonddal őrködő censura nem böngészi át soronkint a papirra vetett gondolatokat, noha amint hírlapjaink többi évfolyamai mutatják, néha kevés volt e Cerberusnak három feje is, vagy talán jóakaratból, vagy egyiigyüségből nem nézett a negyedik irány felé s így csúsztak be néha elég szabad sorok lapjainkba. Ilyformán egész jó bizalommal ós előzékenységgel fordulhatunk hírlapjaink felé, nem pedig kicsinyléssel vagy megvető mosolylyal. *