Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894
fig tehetség szánalmasan gyönge, mint pl. századunk egyik legkedveltebb philosophusánál, Schoppenhauernál. Nagyon tudom, hogy e kérdés mily complicalt. Sőt, hogy a rendszer e kérdés megfejtésénél csak másodrendű. S ha Dupanloupnak azon fejezeteiben, melyekben a nevelés eszközeiről szól, ') e baj elkerülésére nagyon kezére játszik helyes álláspontja, mégis érezteti, hogy e kérdés megoldása végső sorban a nevelő egyéniségétől függ. S Dupanloup művének termékenyítő hatása ép abban van, hogy e művet egy hatalmas nevelői egyéniség, egy valódi művész írta. Midőn paedagogiáját olvassuk, úgy érezzük, mintha e hatalmas embert működésében, gondjaira bízott gyermekei közepette látnók. Egy kiváló elmének okoskodása, az ifjúság iránt élő szeretettel eltelt szív melege s a nevelés terén eltöltött huszonhárom év tapasztalata működésének közepette van elénk tárva. Dupanloup művében azt írja le, hogy ő hogyan járt el s hogyan érte el sikereit. Minden lapja arról tanúskodik, hogy a nevelés művészet, melynek csak általános vezéreszméit, a keretét lehet eltanulni, de a munka végrehajtása mindig az egyén érdeme. A nevelés tudománya — ép mint a philosophia — valójában minden paedagogus főben újra ered, a nevelés készsége és ügyessége minden paedagogus lélekben újra alakul. A lökés e fejlődéshez kívülről jő, a szempontokat és vezéreszméket másoktól leshetni el, de az erő, mely ezeket rendszerbe fűzi és alkalmazni tudja, az egyén veleszületett ereje. A nevelő, a tanár az első kérdés minden más kérdés csak másodrendű. S az igazi nevelő-tanárnál nem pusztán ismeretekről, diplomáról van szó, hanem még inkább philosophieus szellemről, ethicus lélekről, ideális, tiszta szívről, művészi erőről. Ez Dupanloup művének tanúsága, s egyszersmind értéke. E műből szándékozom néhány fejezetet közölni. Azokra esett választásom, melyek a gyermekről, jó és rossz tulajdonairól, 2) az elkényeztetett gyermekről, 3) s a gyermek iránt tartozó tisztelet forrásáról 4) szólnak. Kérve-kérem a szülőket, s a finomabb lelkeket, kik a gyermekeket szeretni tudják, ne sajnálják a fáradságot, a kitűnő nevelő szép sorait elolvasni. Meg vagyok győződve, hogy közlésükkel nem végeztem haszontalan munkát. !) I. m. I. 98—176. 2) I m. I. 36—55. L'enfant, ses qualités, ses iléfauts, ses rossources. Mes experiences. 3) I. m. I. 55—74. L'enfant gaté. *) I. m. 1. 88 — 97. Le respect qui est du a la dignité de l'enfance est un respect religieux,
