Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig hoz, hogy megnyerjék kívánságukat, s hogy mennyi ravaszság és mily nagy féltékenység van már bennük !« »Én — úgymond Szt.-Ágoston — egy féltékeny gyermeket láttam, ki még nem tudott beszélni, de ki a másik ugyanazon emlőket szopó gyermeket már halványodó arczczal és ingerült tekintettel nézte«. Én bizonyára nem szeretem a komor, hideg, gőgös fiúkat; de nem kevésbé félelmetesek rám nézve azon fiúk, kik az első perezekben, csak hogy szeretetreméltóbbaknak látszassanak, gyöngédek, behízelgők, kedvesek, simulékonyak, mert neveltetésük sokkal nagyobb nehézségekkel jár, melyeket csak súlyosít, hogy egyéniségük igen könnyen megveszteget bennünket. A legokosabbak is gyakran elámitlatják magokat. »Meg kell gondolnunk — úgymond Feneion — hogy vannak gyermektermészelek, melyekben rendkívül csalódunk. Kleinte jóknak látszanak, mert a gyermekkor első kellemének oly ragyogása van, hogy mindent elföd; a bennük talált rendkívüli gvüngédség és szeretetreméltóság visszatartanak bennünket, hogy minden egyes vonást alaposabb vizsgálatnak vessük alá.« S mi ennek a kövelkezménye ? Mulatunk rajtok, sőL nagyra vagyunk velük ; hízelgünk nekik s megengedjük, hogy az egész világ hízelegjen nekik ; kis rabszolgák, szolga természetű nők nagyon közönséges és veszedelmes előzékenységgel luzelgik be magukat, engedelmeskednek minden szeszélyüknek és ötletüknek, s táplálják legroinlollabb szenvedélyeiket. Csakhamar eltűnik a gyermekkor csalóka kelleme, az élénkség megszűnik, s a szív látszólagos gyöngédsége elvész. Egyszerre csak borzalommal látjuk lelkük kétségbeejtő sivárságát, mély romlottságát; végre e jó fiúk igazán rettenetesek lesznek. Ekkor aztán, későn bár, belátjuk, hogy a kényeztetéssel megrontott fiúknál nincsenek nyersebb, gonoszabb, gőgüsebb, erőszakosabb, önzőbb, hálátlanabb, igazságtalanabb, ellenszenvesebb liűk ! Ne vegyék tőlem rossz néven, hogy ennyit foglalkozom ez apróságokkal ! Hisz nincs örömem benne. De a részvét, a kötelesség, a szeretet készletnek, hogy megkíméljem a szülőket, családokat, sőt a gyermekeket a pótolhatlan károktól, melyek az általam oly erősen felpanaszolt bajnak szükségképeni eredményei. A gyönge és meggondolatlan szülők, kik fiaik és leányaik szeszélyeivel és növekvő szenvedélyeivel játszanak, kik gyermekségük egész ideje alatt csak mulatnak velők, míg végre mindennemű szilajságot meg nem engednek nekik, nem gondolták meg és nem látták előre, hogy mennyit kell majd egykor e szerencsétlen gyermekek szilajságától, hálátlanságától és ostoba ötleteitől szenvedniük. Bárcsak legalább most sejtenék ! Bárcsak sikerülne nekem összes figyelmüket e fontos tárgyra irányítani !