Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

fig ken és kertjeikben tartózkodni, szórakozásaikba belevegyülni, s néha játékaikban résztvenni; talán még emlékezni fognak rá. Vagy, ha fáradtságom nem engedte, hogy játékaiknak kissé szilaj élénkségében résztvegyek, csendes és nyugodt szemlélő szerettem lenni, s teljesen némán jártam-keltem szórakozásaik legerősebb zajában; s itt kimondhatatlanul édes békességet találtam. Gyakran, ha hivatalom követelte, hogy rövid időre a világba s annak hullámzó életébe vessem magam, s az élet fájdalmas jelenetein elszomorodtam, titkos és igaz megbéküléssel tértem vissza finöveldémbe.

1) Tanítványaim játékában és szórakozásában eltöltött fél óra elűzött minden borús felhőt; köztük elfelejtettem gondjaimat, nehéz terheimet, szomorú csalódásaimat. Sőt néha, ha nem időzhettem köztük s csak a távolból hallottam vidámságuk zaját, víg kurjongatásaikat, gyermekes vitatkozásaikat, gyors kibéküléseiket, benyomásaik kifejezésében való élénkségüket, ha észrevettem — miért ne mondanám el — örömüket, hogy engem, ha a távolból is láthattak, ha kivettem kétszeres buzgalmukat, midőn erőlködéseiknél és sikereiknél rám mint tanúra és bíróra hivatkoztak — úgy enyhet és üdülést éreztem, melyért Istennek hálát adtam, mialatt kértem a Mindenhatót, hogy áldásával legyen folyton e hű sereggel, e felnövő ifjú népséggel, e buzgalmamra és gondjaimra bízott drága záloggal, a vallás és haza reményével. Láttam világi férfiakat, kik évek hosszú során át állottak már hazájok legfontosabb ügyeinek becsületes szolgálatában, s kiket gyermekeink látása ép ily érzelmekre hangolt; könnyekig megindulva találtam őket, mikor Gentilly-ben 2) levő házunk hűvös árnyában elnézték a nagyszámú, minden részen vidám csoportokban csapongó ifjúságot, s élvezték ártatlan játékaik közepette oly tiszta örömüket. Mily örömmel figyeltem meg munkájokat "is! Hányszor szakítottam félbe hirtelen saját dolgaimat, hogy őket munkaközben meglepjem ! Mily szép látványt nyújtottak ez együttlevő, hallgató gyermekek. Szívemet és szememet elbájolta e kétszáz ifjú lélek, amint tanulmányaiba elmerült, amint serényen igyekezett a világirodalom remekműveit megérteni, csodálni ! ') Finöveldének fordítottam az eredeti »Pe it-Séminaire« szót, mely tulajdonkép »kis-seminariumot« »gyermek-seminariuniot jelent. I. Napoleon ugyanis a tanítás jogát kizárólag állami monopoliummá tette, csak a kath. egyháznak adta meg az 1801. Concordatum értelmében azt a jogot, hogy a papi pályára készillő növendékeiket külön egyházmegyei középiskolákban (petits séminaires) képezzék, idővel azonban ez iskolák magukhoz ragadták a nem papi pályára készülő tanulóknak igen nagy számát, úgy hogy eredeti jellegéből kivetkőződött. Ezért neveztem egyszerűen »íinöveldének«. 2) Páristól egy mértföldnyire fekvő kis falu, hol a Szt.-Miklós íinöveldének nyaraló-háza volt.