Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1893

8 van itt a palotában, kettejük ugyan már házas, de három még virágzó legény, kik mindig frissen mosott ruhában akarnak tánczba menni; s minderről nekem kell gondoskodnom.« (Horn. Odyss. VI. ford. Dr. Gyomlay.) Az engedélyt megnyerve befogták az öszvéreket a szekérbe, az anya mindenféle eleséget rakott bele, bort is öntött a kecsketömlőbe, s a királyleány szolgálóival vígan ment a folyónak szép habjaihoz, a mosógödrökhöz. — Mikor a ruhákat kimosták, sorban kiteregették a tengerparton, megfürödtek, lakomáztak s végül labdát játszottak. Egyszerre a lapda nagy locsesanással a folyó örvényébe esett s a fölébredt Odysseus bámulva tanakodik azon, hogy hol van. A szolgálók sikoltva szétszaladnak, csak a királyleány várja be a közeledőt, ki e gyönyörű szavakban fordúl Nausikaához: »Esedezem ... ki is vagy fejedelmi nő ! Isten-e vagy halandó ? Ha az istenek közül való vagy, a kik a széles égboltozatot bírják, akkor Artemishez, a nagy Zeus leányához talállak külsőre és deli termetedre tökéletesen hasonlónak. Ha pedig a földön lakozó halandók közül való vagy, ezerszeresen boldog akkor az atyád meg tisztes anyád, s ezerszeresen boldogok a testvéreid : folytonos vidámságban élhetnek s örülhet a szívok, valahányszor ilyen virágszálat látnak a tánezolók karába vegyülni. Az meg épenséggel a világ legeslegboldogabb emberének érezheti magát, a ki sok nászajándékkal megnyer, s haza visz egyszer téged. Mert soha szemem ily halandó személyt még nem látott, sem férfiút, sem nőt; álmélkodom, ha rád nézek. Delosban, Apollon oltára mellett láttam egyszer egy ilyen magasba szökő íiatal pálmasudarat Könyörülj rajtam, fejedelmi úrnő, hisz' te vagy az első, a kihez annyi bajlódás után értem.« (Hom. Odyss. VI. ford. Dr. Gyomlay Gyula.) A fehér karú királyleány a szegény hajótörött hízelgő szavaira megkönyörült, ételt, italt és ruházatot adott neki, s meghívta atyja királyi palotájába. S Odysseus csodálkozva látta kikötőiket, aranyos hajóikat, piaczaikat, hosszú, magas kőfalaikat. Bámulva állott meg a phaiakok királyának, Alkinoosnak magas tetejű palotája elölt, melyen érczfalak húzódtak erre is, arra is, s rajtok zománczos párkány. Arany ajtószárnyak zárták el belsejét, az érczküszöbön ezüst ajtófélfák s ezüst szemöldökfa. — Az udvaron túl nagy gyümölcsöskert van, benne körte, alma, füge és olajfák. Nem pusztul, nem fogy el ezeken a gyümölcs, se télen, se nyáron, egész esztendőn át, hanem az enyhe szellő az egyiket létrehozza, a másikat meg érleli folytonfolyvást. S e paradicsom, melynek tündére a gyönyörű Nausikaa, Homéros „

Seherin" szigete — Corfu. Festői szépségében terült el előttünk a legnagyobb ión sziget