Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1893
28 végtelen sora húzódik, itt-ott megszakítva egy-egy indiai tigrisvadász-leshez hasonló csősz-emelvénytöl. Egyszerre érezhetővé válik, hogy az áldolt Peloponnesost elhagytuk. Korinthosnál, az egykor virágzó, gazdag városnál már a mésztalaj fehérsége bántja a tekintetet, s a korinthusi csatornán, Türr tábornok e hatalmas alkotmányán átrobogva mindinkább kopárabb, lidegebblesz a vidék. A vonat elhagyja a korinthusi öblöt s az aeginai öböl partján robog tovább. A tenger partján meredek sziklák oldalában, magányos bozótok közt haladunk előre. Megara előtt, a vasút legborzalmasabb vonalán, a „Kaké Skálá L Í-n, az átkozott hágcsón bámuljuk lélekzetünket visszafojtva A Parnassos tájképe. az építés merészségét. Lassan, dübörögve halad a vonat egy vashídon, mely merészen hidalja át a meredek, fehér sziklafalat, melynek alját a tenger hullámai mossák. IIa lenézünk a mélybe, mintha a tenger fölött haladnánk. E borzalmas helyre helyezte az attikai rege Skiron rablót. Itt lökte be az utasokat a mindent elnyelő tengerbe, míg Theseus meg nem mentette tőle a vidéket. Sohasem jártunk még e vidéken, s mégis olyan ismerősek a vonatvezető jelzései: Korinthos, Megara, Eleusis. Megara a maga ridegségével, két hegyen s a közte levő nyeregben épült kőházaival, melyeket nem enyhít egy tenyérnyi zöld, Eleusis az öböl partján kies fekvésével, de
