Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1893

10 állolt a szirten, s szerelmes ajkán kegyetlen ifjának nevével veti le magát a lábainál zúgó hullámsírba . . . Szürkület szállott már a nagy tengerre, midőn a távolban a szirtes Ithakának, Odysseus hazájának, körvonalai rajzolódtak a félhomályban. Az esti óra csendje új életre keltette a hőskor regéit; láttam a szigeten Odysseus pompás palotáját, melyben egyik terem a másikat éri, párkányos fallal kerített remek udvarával, jól záródó, kettősszárnyú kapuival ; hallottam a lantnak, a lakoma istenadta társának hangját, s a dőzsölő kérők mulatásait. Emeleti szobájában pedig ott ül szövőszéke előtt bánatosan az Ithaka kikötője. aranyos Aphroditéhez hasonló, hűséges Penelope s fáklyafénynél bontogatja fel azt, mit nappal szövött. S a néma, sötétlő sziget, mintha mesélő dajkám volt volna, regéivel álomba ringatott. Csak éjfél ulán ébredtem föl. Erősen dideregtem. Nedves, hideg szél fújt végig a födélzeten, s én lemenekültem az ebédlőbe, hol a pamlag egy szögletében meghúzódva, csakhamar ismét Morpheus karjai közt pihentem. Hajnalban négy órakor tengeri utunk véget ért. Hajónk Pat ras, Hellas második kikötőjében horgonyzott. Minthogy csak délután négy órakor voltunk tovább indulandók Olympia felé, maradt elég időnk a Peloponnesos legnagyobb s Hellas legforgalmasabb városának megtekintésére.