Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1892

18 nutans I..), terjengős szárán apró kék virágot hoz a vad borostyán (Glechoma hederacea I-.), csoportosan tenyészik a vad lólwr (Trifolium repens L., T. agrarium L., T. arvense L.) s egy-egy ide tévedt sertecsék (Inula, germanica I,.), gerepcsén (Aster L), fűtej (Euphorbia L.) stb. mutogalja virágait. A gondosan művelt paprika-ikb\ök között elvétve akadunk gyomra; de a krumpJi-íéS'/.ekhCA és a burgundi répa (Beta cicla L.) közöl itt-ott felüli fejét a bugás csüköllő (Centaurea paniculata Lam.), a bodros sóska (Rumex crispus L.), az ebkapor (Anthemis cotula L'.), a fekete pesztercze (Ballola nigra E.) és a piros holt csalán (Lamium purpureum L.); a mesgyéken és a düllőútak mentében előfordul az útifű (Plantago media L.), a szarvas kerep (Lotus corniculatus L.), a somkóró (Melilotus officinalis Desv.), valamint néhány pázsitféle (perje, vadzab stb.). sőt imitt-amott a homoktalajról elszármazott katángkóró (Cichorium Intybus L.) is szemlélhető. A lóherésben (Medicago sativa L.) elhatalmasodva látjuk olykor az arankát (Cuscuta Epithymura E.) vagy népies nevén paplant, s hol a vénség a lóher gyökereit elkorhasztá, helyét kitölti az ugar-máj fű (Asperula arvensis E.), a lenlevelű fű (Linaria vulgaris L.), a papsajt (Malva rotundifolia L.) stb. De látogassunk ki a feketeszéli kukoriczásba, a lenvetések közé, valamint a homokon széltében termesztett rozs- (Secale cereale L.) és a nagy gonddal ápolt szőlőterületekre (Vitis vinifera L.) is. Az erős sású búzavetésben (Triticum vulgare L.), melyből későn-korán messze kihallatszik a fürjek pitypalaty szava, azúrkék virágait mutogatja a búzavirág (Centaurea Cyanus L.), félve húzódik meg a veszedelmes vadócz (Lolium temulentum E.), terjedelmes pusztítást okoz az idején ki nem irtott aczat vagy zabtövis (Cirsium arvense Scop.) és sűrűjéből imitt-amott kikan. dikál az ibolyaszín virágú konkoly (Agrostemma githago L.). A düllő-útakon a taraczk (Triticum repens L.) közöl kiemelkedik a vadzab (Avena fatua L.) és az ecsetpázsít (Alopecurus pratensis L.), látható néhol a tarka koronilla (Coronilla varia L.), a sárga csigacső (Medicago falcata L.), a kakukfű (Thymus serpyllum L.), a borzas menta (Menta hirsuta L.) stb. A szemvidító len keskeny tábláját helylyel-közzel uralja a fonálfünyüg (Cuscuta europaea L.), a kukoriczásban jól találja magát a vad spinót (Chenopodiuin bonus Henricus L.), a ragadós zöld muhar (Setaria viridis P. B.), a kövér disznó paréj (Amaranthus- Blitum L.), a gyapjúlevelű liunyorfű (Polygonum Persicaria L.) stb.; a káposzta-repce (Brassica Napus oleifera E.) aranysárga virágainak változatos színt kölcsönöz a korai görög széna (Melilotus alba Desr.); a hamvaskék színű rozsvetést (Secale cereale L.) élénkíti a hamar lehulló vérpiros virágú pipacs (Papaver Bhoeas L.) és a sötétkék színű mezei szarkaláb (Delphinium consolida L.), a sovány talajon felveri a vetést a székfű (Matricaria chamomilla L.) és a szemképződést elnyomja a szapora kaszanyűg (Vicia villosa Roth., V. cracca L.); végre a szőlekitak barázdái hátán meglapul a kövér porcsinfű (Portulacca oleracea L.),