Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891

5ä egész bonyodalmát szövi, ebből ered a katasztropha, melynek a hős ugyan nem esik áldozatul, hanem ennél is keményebben bűnhődik, mert túléli s megtörve vonul vissza, magányába, hol szerelmét feledni többé nem tudja. Ez Arany szabad alkotása, de a monda hátramaradt részeit is sikerülten szőtte be, mert a cselekmény fejlesztésére szolgálnak s biztos háttérül, úgy hogy felvételükön semmi erőszakosság nem látszik, sőt a chelekménynyel a legszorosabban összefűződnek. Feldolgozásukról a maguk helyén fogunk szólani, vegyük ezért vizsgálat alá a mű cselekményét, lépésről-lépésre kisérve annak fokozatos fejlődését! Az első ének a mű legszebb része, a legvonzóbb idyllikus kép csupa nemes, romlatlan alakkal. Kezdete egészen subjectiv, lyrai hang. A bánattól megtört költő a fényes múltba merül, eszébe jut Toldi, kiről ifjonta énekét elmondotta s felsóhajt, vajha még egy olyat tudna írni, csak azért, hogy lelke daliásban átifjodjék. Csakhamar átcsap az elbeszélő stílusba, felveszi tárgya fonalát és elmondja, hogy Toldi a béke ideje alatt az udvaron van, hol harczjáték- és mulatsággal tölli idejét. A király egyszer megunván a puha párnaszéket, egészen Mátyásra emlékeztető kalandot gondol ki. Átöltözik, hogy ismeretlenül útazza be országát. Ezzel ép úgy, mint a trilógia első részében, ismét egyszerre »in medias res« vezet bennünket a költő. A király ugyanis bevetődik egy faluvégi házba, Rozgonyi házába, ahol a kútnál álló hajadon, a szép Rozgonyi Piroska édes szavakkal marasztalja az útast, ki nem merte a nagy szívességet igénybe venni, míg az öreg Rozgonyi az igaz magyar vendégszeretet hangján oda nem szól a pitvarból: »Igen, hát öcsém, de nem addig van ám az ! Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.* Csak néhány szó, s mégis egyszerre megismerjük a szóló egész jellemét. A romlatlan, nyílt szívű, vendégszerető falusi nemes szólhat csak igy. A híres magyar vendégszeretetet látjuk Rozgonyi házánál, amely nem tkinti az egyént, hanem elhalmoz vele boldog-boldogtalant, ki küszöbét átlépi. Ezen szempontból kell ezen jelenetet megítélnünk s tekintetbe vennünk azt, hogy népies, naiv müvei van dolgunk s akkor nem fogunk ezen jelenetben lélektani képtelenséget találni.

1) 1) Bodnár, ki Haraszti dolgozata után »Arany elbeszélő költészete« ellenveti, hogy T. Sz.-ben sém compositio, sem jellem nem elégít ki bennünket, mert népmesei, mondai és történeti elemet vegyít össze, összeolvasztás, benső egyesítés nélkül bizonyítására a műnek mindjárt bekezdését használja föl s képtelenségnek tartja aít, hogy a gazdag Bozgonyi befogadjon egy ütött-kopott útast, azt asztalához ültesse, selyemágyba fektesse, elmondja neki legnagyobb búját leányát illetőleg s midőn a vendég tanácsot ad neki, harczjátékot ajálva, Bozgonyi a kedvezőnek látszó terv feletti örömében mindjárt a csavargónak kínálja leányát.