Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1891

37 Ime a cselekvény fokozatos fejlesztése ! Most magára hagyja a költő hősét s Nagyfaluba vezet bennünket, hogy bemutassa a második ének eseményeinek szinterét, az apai házat. Bemutatja a váratlan meglepetés által felzavart csendes falusi háztartást, oly élethűen, mintha szemeink előtt látnók a nagy sürgés-forgást, a pezsgő életet s szinte elfeledjük, hogy csak olvassuk a történőket s azt hiszszük, hogy gyermekkorunk egy-egy nevezetes eseménye elevenedik meg előttünk a szülői házban. Így készülnek a magyar házban a lakzira, nemcsak Nagy-Faluban, hanem minden magyar fedél alatt. De nézzük festői mozzanatait ! »A malacz-nép sír-rí; bornyú, bárány béget, Aprómarha-nyáj közt van szörnyű ítélet; A fehér-cseléd közi a beteg sem lomha: Holmi kis vásárnál népesebb a konyha. Egy cseléd vizet tesz félakos bögrében. Mely ha forr a tűzön, s nem fér a bőrében, Akkor a baromfit gyorsan belemártja, Tollait letörli, bocskorát lerántja. Van ki a kis bárányt félti izzadástul. S bundáját lerántja, még pedig irhástul; Más a vékonypénzű nyulat szalonázza, Hogy csöpögjön zsírtól ösztövér csontváza.. Másik a malaczot láng felelt hintálja. Szőrit kés fokával bőrig borotválja; Hort ez csobolyóban, az kecsketömlőben. Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben. Van is ám ok a szörnyű pusztításra, nagy vendég érkezeti a házhoz! (lyörgy, a nagyobbik fiú érkezett meg sok cseléddel. Most bemutalja a költő < lyörgyöt, második főszereplőjét igen találóan egyszerre jellemezve, még pedig nem szavakkal, hanem tettekkel: »György az édes anyját hidegen köszönté, Bár ez a lelkét is majd elébe önté !< György szívtelen ember, kit még a tiszta szívből eredő anyai üdvözlet is hidegen hagy. (lyörgy hideg kérdése után : »hát a másik hol van V« egyszerre tisztában vagyunk a két testvér egymáshoz való viszonyát illetőleg is. A mély gyűlölet nyilatkozik szavaiban, midőn édes anyjának ajánlatára, hogy majd hivatja, kerek »nem kell« kifejezéssel felel. — íme a népköltészet szívtelen öregebb testvére művészien bemutatva, ki öcscsére neheztel csak azért, mert az is osztozik a vagyonban, neheztel, holott az tán, mint Miklós, szeretettel viseltetik irányában. Miklósnak arcza is ég még a szégyentől, melynek okozója most előtte áll, midőn hivatlan-váratlan betoppan s mégis, meglátván testvérét, karja ölelésre nyílik, de a a gonosz bátya eltaszítja magától s a legkeményebb szavakkal illeti