Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

33 meg lehet oldani. E kérdés megoldására csak a középiskola egész szervezetének új revisiója, a középiskola eszméjének új, szilárd alapokon való fölépítése vezethet. — Előbb a középiskola eszméjének alapelveit kell fixirozni, s a megállapított elvek fogják majd eldönteni, hogy van-e és mily szerepe a görög nyelvnek a középiskola munkájában. Szigorúan megállapított elvek határozhatják csak meg az egyes részek helyét és szerepét. S minden argumentáczió, mely pusztán egyéni ellenszenvünk vagy rokonszenvünk talajából s tapasztalatainknak többé-kevésbbé korlátolt köréből táplálkozik, valójában véve csak levegö-verdesés. Sajnálatos azonban, hogy a görög nyelv ügyében folyt vitába csak ritkább esetekben szólt bele az egész rendszert áttekintő felfogásból fakadt hang. Fölmerült ugyan a vita folyamán az elvi, principialis megoldás szüksége, midőn fölvetődött az egységes középiskola kérdése, de e kérdés sokkal készületlenebbül találta tanférfiainkat, hogy sem az érdemleges tárgyalások rögtön megindulhattak volna. A görög nyelv kérdésével kapcsolatban vetődött ugyan fölszinre nálunk az egységes középiskola problémája, de még egyáltalán nagyon kétséges, vájjon a probléma jövendő megoldása elégtételt szolgáltat-e a görög nyelv elleneinek ? Mert ha minket rendesen nagyon hamar elkábítanak is a fölmerülő új eszmék, s nagyon gyorsan haladást látunk is az újításokban, épen a közoktatás terén nagyon sok jel arra mutat, hogy majd csak túlesünk a reformláz okozta idegrohamokon, s óvakodunk a kérdések alapos megvitása nélkül próbaváltoztatásokat tenni a középiskolának különben sem valami erős szervezetén. S a görög nyelv kérdésének ez állapotában tagadhatatlanul liberálisán és tapintatosan jártak cl a magyar tanügy vezető férfiai, midőn az 1890. évi XXX. törvényczikket úgy alkották meg, a mint van. A görög nyelv ellenei nem tudták kétségbe vonhatlanúl bebizonyítani támadásaik jogosúlt voltát, de annyit éreztettek, hogy valahol baj van. Nagyon közel volt a gondolat, hogy a görög nyelv ezúttal is csak bűnbak. S a magyar tanügy vezető férfiai nem is fogtak egy eldöntetleniil hagyott harez alapján a görög nyelv eltörléséhez, hanem észrevették magasabb gyakorlati érzékükkel, hogy a baj azon visszás állapotokban gyökeredzik, melyek gymnasiumaink és reáliskoláink merev elkiilönítettségéböl állottak elő. Itt a múltból ránk maradt intézményeink ferdeségein kellett segíteni. — A gymnasiumoknak a reáliskolák fölött való túlnyomó száma s közönségünknek a gymnasium iránt való részint a megszokottságból, részint egyéb okokból származó előszeretete hova-tovább érezhetőbbé teszi a bajt, hogy az ifjúság jó része nem egyéni hajlamainak és képességeinek megfelelő tanulmány-utat választ. Józanul nem is lehet rosz néven venni, hogy a szülök azon középiskolába adják fiaikat, mely minden pályát nyitva tart előttük. Mert mindenesetre nagy lelkiismereti felelősséggel jár egy 9—10 éves gyermek jövő élethivatása felett dönteni és egy bizonyos korlátolt 3