Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1889

14 kedvező térre lelt, első sorban a népnevelés és oktatás vezetését ragadja magához s azután a középiskolai tanítás rendszerezését kísérli meg. Ezzel szellemi hatalmába keríti az alsó néprétegeknek érzelmi és értelmi világát; érdekei körébe vonja a magasabb műveltségre törekvő elemeket, hogy az értelmi képzés legfelső fokán készen kaphassa mindazon intellect,unlis és morális erőket, melyeknek segítségével az új hitvallás tanait magában a társadalomban és éppen társadalmi úton terjeszthesse. A szabad vizsgálódás és szabad lelkiismeret szokatlan ingerrel biró jelszavaival hatottak a protestánsok, szemben a catholicisnrasnak dogmatical szigorúságú és föltétlen hitvallást követelő zárkozottságával. Ezt a zárkozottságot megszüntetni, a theologiai subtilitásokat és dogmákat bizonyítgatni, ezeknek ismeretét közkincscsé és a reformátusok szabad vizsgálódásával szemben a társadalom köztudatává emelni, — ebben tetőzödik a jezsuiták szerzetének XVI X Y

III. századbeli szereplése. CJzéljuk elérésében a középiskolai oktatás szervezését tekintik elsőrendű föladatuknak. Itt is csak egy főeszme lebeg elöttök : megerősíteni és diadalra juttatni a catholieismust a protestantismussal szemben. Ehhez képest alárendelt jelentőségű minden disciplina, nemcsak a reáliák, hanem a classieus irodalmi stúdiumok is. Aquaviva Claudius, Rómában székelő rendi generalis, egy hattagú bizottság élén, melyben a különböző országok tanügyi képviselői vettek részt, megalkotja a jezsuita iskolázás és nevelés törvénykönyvét és „Ratio atque institutio Studiorum Soc. Jesu Romae 1591." ez. alatt adja ki. Ez a sokat és alaptalanul gáncsolt rendszer lényegében mind mai napig fönnáll. De jelentősége — a korszellem megváltozott viszonyai miatt — ma csak annyiban van, hogy egy jelentékeny tanító-testület még ma is alkalmazza a nevelés eszközéül, bár a tanítás módjában a kor követelményeinek mindenütt engedni volt kénytelen. IIa meggondoljuk, hogy ezt a Ratiot kétszáz éven keresztül tartották a művelt nyugat majdnem valamennyi államában és hazánkban is egyedül irányadónak a közép- és felső-iskolák szervezésénél: fogalmunk lehet arról a nagy jelentőségről, moly a catliolicismus culturájának ezt a rendszerét minden támadás és igazságtalan critica daczára az újabb kor művelődés történelmében korszakalkotóvá tette. Bármely tanrendszer jóságának az a criteriuma, alkalmazkodik-e a korszellem követelményeihez, a kor cultureszményeihez. Ebben a tekintetben a jezsuiták tanrendszere kiállja a legszigorúbb criticát is. Mert egy tekintet ama kornak hitvitáira és hittérítő irányzataira, a minden társadalmi kiirt átható és vezérlő vallásos eszmékre, arról győz meg bennünket, hogy épen azon eszmék terjesztésében kellett találniok az iskoláknak is létfeltételüket, a mely eszmék megvalósításáért az élet nagy küzdő terén szereplő egyének