Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887

8 művészet kézzelfoghatólag mutatja ki. 11ány költőnek nem maradt fenn arczképe, s midőn jóval később ogy művész támad, ki festményben vagy szoborban akarja feleleveníteni a rég elporladt dalnok alakját, honnan meríti hozzá az ihletet, az alakot V Költői müveinek szelleméből. Rafael a Költészet vagy a Parnasz ez. freskójában, mely a róla nevezett vatieani loggiát díszíti, a múzsákat a legjelesebb költőkkel veszi körül. „Homér, Virgilius, Horatius, Ovidius, Dante, Petrarca oly világossággal vannak jellemezve azon — írja Planche Gusztáv (Művészek csarnoka. Ford. Szász K. Budapest, 1887. 25. 1.) — mely arra mutat, hogy a művész ez írók müveinek jellemével tökéletesen ismerős. Laura kedvesének rejtelmes, édes arcza, Beatrix szeretőjének szigorú tekintete oly tökéletesen egybehangoznak azon halhatatlan lapokkal, melyekre öle eszméik titkát lerakták, hogy bajos volna őket más vonásokkal képzelni. Ovidius és Horatius nem kevesebb igazsággal és pontossággal vannak feltüntetve. Virgilius arczában a mosoly mélasága bámulatosan vegyül a tekintet szüzességével. Mi Homér fejét illeti, lehetetlen annál méltóságosabbat, lehetetlen magasztosabbat álmodni; az epikai költészet szelleme soha ünnepélyesb alakban a szem elébe nem állíttatott. E szemek, melyek nem látnak, természetfölötti jellemet adnak az areznak ; a homlok, melyen ihlet sugárzik, a reszkető ajkak, a végetlent keresni látszó kezek, — minden egyesül a képzelet elbüvölésére." — Csokonai szobra a „Csikóbőrös kulacs" dalosát ábrázolja, Petőfi szobra a „Talpra magyar"-t szavalja, s hogy Arany felállítandó szobránál a szobrászok nem csupán arczképét, de müveit is tanulmányozták, azt a pályázatnál láthattuk. Mennyire érintkezik e ponton a költészet a szobrászattal, remek példányai Feidiásznak olümpi Zeusza (melynek bámulatos másolata Kómában a vatieani musoumban van) és Michel Angelo Mózese (a római st. Pietro in Vinculi templomban). Feidiász Homérosztól vette az ihletet, Michel-Angelo a bibliából. De tovább megyek, nem csak a költőknek, de a művészeknek a müveiből is leolvashatjuk a kedély világukat. Midőn Olaszországban jártamban a firenzei Pitti-palotát, az Uffizi-galleriát, és a Mediciek sírját, mely ma Ságrestia nuova nevet visel, és Rómában a vatieani museumot és nevezetesebb templomait nézdegéltem, mindenütt főleg Rafael képeit és Michel Angelo szobrait tettem hosszabb szemlélés tárgyává, s arra a tapasztalatra jöttem, hogy Rafael madonnáin és többi képein bizonyos fenkölt vidámság vonul végig, melyeknek hangulata nagyon megegyezik azon élettel, melyet festőjökröl több helyen olvastam s leolvasható azon arczképröl is, melyet maga a festő készített (az Uffizi galloriában látható.) Mig Michol Angelo Mózese, a szt. Péterben lévő Pietá-ja, a Medici-kápolnában lévő szobrai, sőt befejezetlen müvei is (melyek a firenzei Muzeo Nazionale-ban találhatók), vagy a sixtini kápolnában lévő freskói minden magasztosságuk mellett is hü kinyomatai annak a mély fajdalomnak,