Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887

26 nek felhasználásában nem is igen szoktak késlekedni" (Ferenczy i. m. 109. 1.) — a szereplők beszédeiből nem lehetne kiérezni a költő kodélyét, aki maga adja a szókat száj okba ? A leírásokban, elbeszélésekben előforduló ilyen érzelmes kifejezések: „mindnyájoknak megindult a szivök" (I. V. 29. és hasonló 0. XV. 486) ; „neked sem indul meg a lelked" (VIII. 202, és hasonló XI. 804.) ; „sajnálkozik rajta a szíved" (XVI. 450.); „qagylelkü szívem" (O. IX. 299.) „vas a te szíved, vas a te lelked" (I. XXII. 357. XXIV. 205. 521.) ; „kegyetlen" (< >. IX. 287.); az ajándékot szívből adja Telemakhosz (O. I. 316.); a szereplőknek örül és felvidul a szivök (O. IV. 259. 548. XXIV. 544.); de még többször a cjapásök és fájdalmak alatt megtörik, búsul, emésztődik (0. IV. 481. 538. 703. IX. 62. 75. 105. X. 198. 496. XI. 181. XII. 153. 270. XIII. 286. XIV. 310. XV. 481. XVI. 92. XVII. 150. XIX. 516.) elzsibbad (XXIII. 93. 105.) — mind csak azt mutatják, mennyire érzékeny, mennyire a szív embere volt Maeonida! Igaz, hogy a költőnek alapja egy melegen érző szív, mégis mennyi a különbség köztök '? Menynyivel érzékenyebb Catullus, Vergilius mint Horatius, Tibullus Ovidiusnál, Lamartine mint Béranger, Lonau mint Heyne, Arany mint Petőfi stb. V Az álomkép és így szólítja meg Penelopét (O. IV. 804.) : „Alszol kedves szivedben gyötrött Penolopé ?" Maga a sziv jelzője rpÍÁov

í

l nagyon jellemzi a költő érzületét épen úgy, mint alább a szívtelen ember megvetése, midőn Odüsszeusz így korholja Antinooszt (0. XVII. 454.): „Oh nyomorult, nekod hát a színhez nem juta sziv is!" A külső, látható dolgokat pontosan leirni még csak könnyű, de bensőnket, annak mozzanatait, örömeit, fájdalmait, háborgásait csak az tolmácsolhatja híven, a ki az élet iskoláját végig járta, a ki maga élte át annak örömeit és tapasztalta keserűségeit". „Ezt én tudom — mondja Petőfi is (Hazámban) : — Kit ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kinált, Hogy ittam volna inkább a halált!" Sok háborgáson mehetett keresztül a költök fejedelmének is a szive, sok zaklatást és méltatlanságot kellett lelkének eltűrnie, abból következtethetjük, hogy ily szemléltetön állítja elénk < )düsszeusz szivének hullámzását, amint lakának tornáczában fekszik és nom tud elszunnyadni. (0. XX. 9—18.): „Nékic keblében zajosan háborga fel a szív. — — Keserűn ugatott szive keble halában. Mint neveletlen kölkeinek körülötte siró eb Mindenegy ismeretlent inegcsahol és neki berzed : Úgy ugatott ennek belsője az iszonyú dolgon. l)e mellét sújtván mondá korholva szivéhez : Veszteg, oh szív ; láttál immár kínosabbat is ennél." Stb.