Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887

14 hívebben modern írók sem tudják festeni a családi képeket. Gondoljunk csak arra az életrajzra, melyet Göthéröl irt Lewes, s melynek I. köteté bon oly remok vonásokkal ecseteli a költő anyját, kiről egy valaki igy kiáltott fel: „Most már értem, hogy lett Göthe azzá, ami!" (9. 1.) s maga a költő is azt zengé : „Anyámtól (van) víg természetem S kedvem mesemondásra" — vagy Madáchra, aki maga monda : „Anyámnak köszönheti Eva, hogy kirívóbb sziliekben nem állítottam elő" (Bérczy Károly : Madách linre emlékezete) ; vagy fussuk át Gyulay Pál: Vörösmarty életrajzát, Ferenczy Garay-ját stb. stb., s amit bennök a költők anyjairól olvasunk, bizonyítják, hogy föltevésünk nem alapnélküli. Mert lehetetlen elképzelnünk, hogy valaki oly gyönyörű családi jeleneteket legyen képes festeni, lia azokat nem látta avagy át nem élte s jól mondja Castelar Emil (Lord Byron életében) : „Az érzelmeket mindig anyánktól nyerjük; a jellemet az anyák alkotják!" — A két éposznak átolvasása arról győz meg bennünket, hogy Homérosz sokat utazott, bolyongott, átérezte a hazától való távollét fájó keserveit, s a viszontlátás édes örömeit. Csakis ily közvetetten érzelmekből rajzolhatta oly remekül és meghatón Odüsszeusz és Ponelopé találkozását, midőn ez férjét felismeri (O. XXIII. 205—12.) : „— — A nőnek most elhaltak térdei s szive A jeleken, miket oly igazán megfejte Odysseus. Hát könyhullatván egyenest futa és körülölte Férje nyakán kezeit, s mond csókokat osztva fejére : Oh ne neheztelj rám, ne Odysseus, aki különben Meghaladád nemedet ; de az isten megszomorított. Aki sokallta, hogy egymásnak közelében időzve Vigadnék el az ifjút és érnök el az aggkort!" Majd (u. o. 239—41): . -Örömest látá férjét közelében az asszony. /Gyönge fehér karait le nem oldozhatta nyakáról, S a rózsás hajnal mindkettőt sírva találta." Ugyancsak a kellemes viszontlátást festi 0. XXIV. 233—354. verseiben, a hol Odüsszeusz megpillantva törődött atyját, könyezve áll meg egy teropélyes körtofa alatt, s azon tűnődik, hogy rögtön átölelje és megcsókolja-e atyját, vagy pedig próbára tegye és kikérdezgesse ? A fordítás csak halvány világításban adja vissza az erodotit, pedig ebben is csinos, minő élvezet azt Homérosz isteneinek nyelvén olvasni ? l)e nemcsak a családi boldogságot énekli ineg utolérhetetlen bájjal, elkesergi a családi szerencsétlenségeket is, a szomorú csapásokat, melyek tönkre teszik a földi édent; és ama soraiból azt kell következtetnünk, hogy nagy költőnk sok fájdalmat szenvedhetett házi tűzhelye körül, na-