Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

— 34 -— ményként kimondhatjuk, hogy a szc'p a népek általános nevelője. Ezt megvilágítják a többek közt a költészet egyes fajainak, pl. az elbeszélésnek, regénynek, hőskölteménynek, drámának, s egyéb kedélyi költeményeknek, stb. nemesítve, oktatva és tanítva ható befolyása az egyes nemzetek fejlődésére, emelkedésére. Ugyan ki nem érezte magát meghatottnak, és ezen hatás alapján erkölcsileg is tökéletesebbnek, vagy legalább a jóban szilárdabbnak akkor, midőn egy szép elegiát olvasott, vagy egy drámai hőst megfigyelt s ennek jellemét tanulmányozta? Ki nem utálta meg a bűnt, a hitszegést, a csalárdságot akkor, midőn ezeket és ezekhez hasonlókat a regény egyes alakjaiban lefestve, megérzélcítve szemlélt ? Miért tekintettek és tekintetnek a költők, de a szónak igazi, nemes értelmében vett költők, az emberi nem oktatóinak, szelídítőinek, tanítóinak és nevelőinek ? A szépnek a hatása, rgelyet az érzelmekre és a kedélyre gyakorol, mélyebb, mint a tudományoké. Azután a természet szépségei nyitva vannak mindenki előtt, tanítanak ezek mindenkit, még azokat is, kik írni és olvasni nem tudnak ; tehát a szép általánosabb és igazabb, mint a tudományok, mert minden emberhez szól, ... s el nem vitatható hatását a népek és nemzetek műveltségében, javulásában, nemesítésében mutatja be nekünk Neked ajánlom tanulmányomat e sivatag jelennél jobb sorsra érdemes nemzetem szépreményű magyar ifjúsága; mert benned látom a jövőt ! . . . Napjainkban, midőn a társadalmat összetartó erkölcsök kötelékei lazulnak ; midőn az emberi sziv talajában erényvirágok helyett mérges növények teremnek, midőn a szennyes önzés, buta önteltség, tetszelgő hiúság és hitvány anyagi javak rajongó bálványozása háttérbe szorítják az igaz, szép és jó örökérvényű eszméit : a haza és nemzet boldogságát meleg kebellel óhajtó honfiak félve, remélve tekintenek az ifjúságra. Korunknak ezen el nem tagadható fogyatkozásait, hibáit, kóros tüneteit látva és fájón érezve őszinte kívánattal fejezem be tanulmányomat: A nagy, nemes, magasztos és dicső tettekre hívatott és képes ifjúságunknak gondolkodó értelme, cselekvő akarata és érző kedélye a kutatásban, cselekvésben és a vágyban irányuljon mindig és egyenesen az igaz, jó és szép örökérvényű eszméi felé; s ezen háromság legyen hü és elválaszthatatlan útitársa, a jólét és boldogság óhajtott révpartjához biztosan vezető kalauza, az életnek tekervényes utain keresztül ! ! ! Szvaratkó Kálmán.