Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

önérzetnek egyik leghathatósabb emelője, valamint a legmagasabb és legtisztább élvezeteknek eszközlője. Következik ezekből az, hogy a szép eszméje hasonlítható egy elérhetetlen magasságban tündöklő őstüneményhez, melyet, mint valamely ősszerű, kézzelfogható tárgyat ugyan nem láthatunk, de melyet mégis mindnyájan keresünk és örömmel élvezünk, mert éltető sugarait, melegítő erejét és gyönyörű visszfényét magunkon, magunkban és kívülünk az eg'ész világegyetemben tapasztaljuk, észreveszszük és gyönyörrel szemléljük. Nézzük most, áll-e, és miféle viszonyban áll a szép az egyes tudomány-ágakkal? .... Hogy a szép viszonyban, szoros kapcsolatban áll az egyes tudományokkal, és így haszna, hatása el nem vitatható, arra mindenesetre legfőbb és leghatalmasabb bizonyíték az, hogy a széptan maga is tudomány, és czélja ugyanaz, mi a többi tudományé, tudniillik az igazságnak keresése ; csakhogy egyik tudomány a természetben, másik a társadalomban, harmadik saját lelkünkben keresi azt az igazságot, mely tulajdonképen csak egy, de a szerint, amint a tudományok egyik vagy másik ágában alkalmazzuk, különféle nevet ölt magára, így: az államtudományokban köz-jólét a neve, az orvosi tudományban egészség, a logikában következetesség, a művészetben szépség. Tehát minden tudományból ép úgy, mint a szépnek a tudományából, az igazság napjának egyes sugarai jönnek lelkünkbe, s ránk, emberekre, fölmelegítőleg, javítólag és nemesítőleg hatnak. Teljes joggal, és a szó egész nemes értelmében véve, mondhatjuk ezt a művészetekről, (milyenek: a festészet, szobrászat, építészet., költészet, zene, táncz, színészet, szónoklat, sat.), mint a melyekben a szép a legmegkapóbban nyilatkozik. A művészet például, mint a szépnek megtestesített képviselője, nem adja ugyan elő hosszas elmélettel a helyes és józan gondolkodásnak szabályait, mégis az igazság útjára vezérel, mert a képtelenséget, visszásságot, következetlenséget visszalöki, mint ízléstelenséget; nem hirdeti, mint a vallástan, a tízparancsolatot, mégis példás nevelő, mert a rossztól elriaszt, mint rúttól, az erényt pedig, Plátó óhajtása szerint, megszeretteti, mint szépet. Ennek meggondolása után, mely gondolat a természettudományokra is illik, lehet-e kételkednünk abban, hogy a szép úgy a tudományokat, mint a művészeteket édes testvérekként átöleli, s azoknak becset, értéket, fényt és életet kölcsönöz, előnyt biztosít számukra, az embereket azok iránt szeretetre indítja és őket müvelésökre serkenti. Vájjon a tudományos rendszerekben és az előadási formákban nem a szép hatása, vonzó ereje nyilatkozik-e ? A tudomány aesthetikai alkotó ereje meg épen azért nyújt előnyt, mert igazi követőit eleven tetterőre ösztönzi, fokozza erélyüket, magasröptű lengűletet ad a szellemi tehetségeknek és az értelmi szép föltalálására vezérel.