Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1881

— 47 — munkálásában ; innen van, hogy — főleg ujabb kiadású — tankönyveink­ben is mindig nagyobb s nagyobb számmal találunk tudomány-törté­nelmi adatokat is. Ilyen tudomány-történelmi adatoknak kissé — amennyiben a nekem hozzáférhető források engedték — teljesebb és megbízható alapgyüjteményét akartam a fonnebbiben kezéhez adni annak, aki hajlamot és kedvet érez magában arra, hogy ily tárgygyal to­vábbra is foglalkozzék. Azt hiszem könnyű, élvezetes és hasznos foglalkozás lesz aZ* érdeklődőre nézve, ha az önképzés és olvasás közben gyűjtendő, de mindenesetre megbízható adatokkal ezen meglevő alapgyüjteményt teljesebbé, hibátlanabbá tenni igyekszik. Különösen észrevehető lesz e gyűjteményen, hogy hazánk tu­dományos férfiaitól eredő adatok vajmi csekély számmal találhatók benne. Ennek egyik oka az, hogy ily adatok tényleg nem nagy szám­mal vannak; a másik, hogy nekünk, magyaroknak, is alig hozzáfér­hetők honfitársaink ilynemű munkálataik. Olyanok még a mi viszo­nyaink, hogy könnyebben szerezhetünk tudomást az angol, francia és német tudósok munkálatairól, mint az itthoniakról. Nekem pedig nem állott most rendelkezésemre elég idő arra, hogy — amint szükséges — az eredeti dolgozatokat átkutathassam. Reménylem, lesz alkalmam a gyűjteménynek ezen hézagát kipótolni. A másik, amit még külön megemlíteni szükségesnek ismerek, a münevek használata. Erre nézve én- minden tudományos fogalomra eredeti, helyes magyar szót óhajtok, mert — nekem legalább úgy látszik — nem mondhatjuk igazán szellemi birtokunknak azt, amire még csak szavunk sincs nemzeti nyelvünkben s ha a névben foglalt fogalmi megjelölés ismeret­len előttünk, vajmi könnyen szenvedhet emlékezetünk hiányosságánál fogva tárgyismeretünk is. Idegen nevek használata mellett évek mul­tán is azt hihetné még valaki, hogy nem is oly régen, hanem csak ta­lán a napokban, kölcsönöztük a névvel együtt a tárgyismeretet is az idegen nemzettől. Ezért vagyok én hajlandó p. o. a hőmérő szót ajánla­tosabbnak tartani, mint a thermomet r u m-ot; ezért környékez engem mindig valamely, a levertség, legyözöttség érzetéhez hasonló ér­zet, mikor például nem is amplitud ó-ját, hanem á m p 1 i t ü d-jét kell hallanom vagy olvasnom. Nem tagadhatom azonban, hogy a müne­vek használatát illetőleg hazai tudományos irodalmunkban jelenleg uralgó határozatlanság e gyűjteményen is nagyon észrevehető, csakhogy e bajon segíteni egyesnek talán egyátalán nem áll tehetségében. Szegeden, 1882. junius 15. Tóth Antal.

Next

/
Thumbnails
Contents