Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1881

— 19 — H. Hajcsövesség, 1640. Aggiunti F. födözi föl. — Weitbrecht szolgáltat becses adatokat. — 1799—1806. Laplace kifejti értelmezését. — 1831. Poisson adja uj elméletét. Hajítás, 1602. Galilei G. fejti ki törvényeit. Hajó-csavar, 1. gőzbajó. „ -tájoló, 1. iránytű. Haldat-készüléke a fenéknyomáshoz, Haldat. HallÓ-CSŐ, 1670. Morland találmánya. — Mások szerint már 1619. ismeretes volt. „ -legyező, audipkon, 1879. Rhodes R. G. készít kaucsukból haliernyőt ; ennek mintájára Coliadon Greniben kártyapapirból és Fletcher T. furnir-deszkából. Halvany, 1. chlor. Hamany, 1. kálium. Hang, Pythagoras (580—500. K. e.) és utána Aristoteles (384—322. K. e.) már helyes ismerettel birtak a hang keletkezéséről és tovaterjedéséről. — 1624. Verulami Baco tanulmányozza behatóbban e tüneményeket. — Taylor Brook (1685—1731.) megállapítja a rezgés-szám (n=Vy-^) képletét. „ -elhajlás, Couchy észlelte először ; — 1846. Knoblauch mutatta ki kísérletileg „ -idomok, 1787. Ghladni ismerteti meg először. — Értelmezik: 1825. Weber testvérek és — 1833. Wheats tone. „ -író, 1. phonautograph. „ -közeg, 1705. Hawksbee tesz kísérleteket légüres térrel. „ -magosság, 1635. P. Mersenne, minorita állapítja meg függését a rezgések számától; utánna: Hooke, Stancari, Savart, Sauveur és 1825. Cagniar de la Tour, 1837. Seebeck tesznek fontos kísérleteket. „ -sebesség, 1687. Newton /. adja elméletileg megállapított képletét; ezt 100 évvel később Laplace kiegészíti és a kísérleti eredménynyel összhangzásba hozza. — Kísérletileg meghatározzák : a) a levegőben: 1738. a párisi akadémia tagjai közül Cassi?ii, Maraldi és De la Caille; — 1787. Chladny, — 1809. Benzenberg-, — 1821. Goldingham; — 1822. a párisi akadémia tagjai közül egyrészről: Arago, Mattliien, Prony, más részről: Bouvard, Gay-Lussac és Humboldt S.; — 1823. Moll és Van Beck. — b) a vizben: 1827. Coliadon és Sturm határozzák meg a genii tóban tett kísérletek alapján. — 1854. Bosscha, — 1866. Neumann tesznek fontosabb meghatározásokat. 2*