Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875

2 nek e nézetek egymástól és mennyire közelítik meg az igazságot, azt a következőkben fogjuk kimutatni. Mielőtt azonban ezt tennők, először tisztába kell jönnünk egy másik fontos kérdés iránt, melynek kellő világosságba helyezésétől függ föladatunk helyes megoldásának lehetősége. E kérdés a következő: Mit nevezünk állagnak és ez hányféle? 2. §. A valóság (realitás) két alkotó eleme a lényeg és a tulajdonság. A lényeg az önállóságnak, a tulajdonság ellenben a függésnek jellegével bir. A lényeg, ellentétben a tulajdonság függési jellegével, állagnak (substantia), a tulajdonság pedig, ellentétben a lényeg önállósági jellegével, esetéknek (accidens) neveztetik. Eszerint állag oly reális létező, mely önálló léttel bir, azaz, mely alanyra nem szorul, hogy létezhessék ; p. ember, fa, kő; — eseték ellenben oly reális létező, mely alanyra szorul, hogy létezhessék; p. mozgás, kiterjedés, szín, gondolkodás. Az állag tulaj donképeni fogalmát tehát a subsistentia vagyis az ,ö n m a g a általi létezés', az esetékét pedig az inhaerentia vagyis a ,más általi létezés' teszi. Az ,önmaga általi létezés' azonban nem ugy értendő, mintha abban a létok is szükségképen bennfoglaltatnék. Mert állag nem pusztán az, mi önállósága mellett létének okát is önmagában birja, hanem mindaz, ami, ha létének okát önmagában nem birja is, mégis, ha egyszer a létok által téve van, úgy létezik önmaga által, hogy alanyra nem szorul, melynek inhaereálnia kellene, hogy létezhessék. így p. az ember mindenesetre oly lény, mely létokát nem önmagában, hanem Istenben birja; de ennek dacára mégis állag, mert ha egyszer létezik, ugy létezik önmaga által, hogy nem szorul más alanyra, mint ez p. a mozgás-, szín-, gondolkodásnál sat. történik. Oly lény, mely önálló léte mellett saját létének okát is önmagában birja csak egy van, t. i. Isten mint föltétlen valóság. Aristoteles és a scholastilcusok szerint az állag fogalma concret és abstract érteményben veendő. Concret érteményben állag minden egyedi létező, mely ellentétben az esetékkel, mint öszszerü lény jelenkezik, p. Sokrates, Cicero, ez a ló, ez a fa sat. Ez Aristoteles terminológiája szerint a substantia prima. Abstract érteményben pedig állag az, ami a concret lényben az esetékeknek maradandó alanyul (subjectum perdurabile accidentium) szolgál, tehát tulaj donképen nem más, mint a lény faji vagy nemi fogalma. Ez a substantia secunda, mely önmagában nem, hanem csak a substantia prima-ban bir realitással; p. ezen fogalom ,ember', mint abstract érteményben vett állag, csak egyedi emberekben: Plato, Caesar, Seneca sat., bir való léttel. Az állag fogalmának határozott kifejtése szempontjából szükséges még megjegyeznünk, hogy az állag, concret érteményben véve, nem áll szükségképeni vonatkozásban az esetékhez, mintha t. i. az állagot eseték nélkül képzelni sem lehetne. Mert az eseték az állag fogalmában, ha ezt concret érteményben veszszük, benn sem foglaltatik, amennyiben az állag — mint tudjuk — oly lény, mely önállóan, azaz, subjectum inhaesionis nélkül létezik; — ennél több annak fogalmához nem kivántatik; az eseték rá nézve egészen közömbös dolog. Csak akkor, ha abstract érteményben veszszük, szükségképeni a vonatkozása az esetékhez, mivel ezen érteményben az állag éppen az, ami az esetéknek alapul szolgál és igy az eseték hordozójául magát nem jellmezhetné, ha esetéke nem volna. — Az állag fogalma ezen utóbbi érteményben Istenre nem alkalmazható; mert Isten-