Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875

24 az egész szervezetet, mieló'tt annak részei, a szervek, kifejlődtek volna.* A csira potentialiter az egész, melynek kifejlődésénél a kiegészítő részek actu keletkeznek. Az tehát, mi az organismust azzá teszi a mi, az a csirában rejlő prototyp eszme és plastice működő erő — az életelv, mely szervező tevékenységében az anyagi erők közreműködését szükségli ugyan, de uralmát azok fölött föntartja mindaddig, míg az Organismus, fejlődésének természetes határait elérve, föl nem bomlik. Ezek után az Organismus fogalmát következőképen határozzuk meg: Organismus alatt az anyagi elemek és erők oly complicált rendszere értendő, melyben nemcsak tervés célszerűség mutatkozik, hanem mely képződésében és kifejlődésében egy spontan, bizonyos typusok és meghatározott célok szerint irányuló erő uralma alatt áll, s mely ezen erő folytonos, az általános physikai és chemiai erők közreműködését ugyan szükséglő, de azokat a maga szolgálatában tartó tevékenysége által önmagát föntartja mindaddig, míg fejlődési stádiumainak sora le nem folyt, — mire aztán fölbomlik és a benne lekötött erőket és anyagi elemeket a szervetlen természetnek ismét visszaadja. 2. A második kérdésre nézve szükséges lesz mindenekelőtt tisztába jönnünk az organikus lényekben nyilvánuló életelv fokozati különbsége iránt. — Tapasztalati tény, hogy a szerves természet három nagy, egymástól szorosan elkülönített életkört mutat föl, t. i. a növényi, állati és emberi életkört. Mindegyikben egy belülről kifelé alakitó és szervező elv uralkodik, melynek tökélye azonban az életkörök fokozata szerint különböző. Legtökéletlenebb a növényben, hol egészen a természeti törvények szabályozó befolyása alatt áll, egyedül saját organismusára szorítkozik s tevékenységének célirányosságát vak szükségesség jellemzi. Tökélyesebb az állatban, hol tevékenysége már nem egyedül saját organismusára van szorítva, hanem kiterjed minden érzékileg fölfogható tárgyra. Mindazonáltal még nem önhatalom; mivel a célok követésében és az eszközök megválasztásában az ösztönök szabályozó uralma alatt áll. Legtökélyesebb az emberben, hol minden irányban önállóságra jut, amennyiben nem pusztán az érzékileg fölfoghatóra, hanem az igazság egész birodalmára terjed ki, s célirányos törekvését öntudatos szabadság jellemzi. — Eszerint élet, érzés és gondolás azon charakteristikonok, melyek a szerves természetben nyilvánuló életelv különböző tökélyfokait jelezik. A legalsó fokot, az életet, a növényben találjuk, az állatban azonkivül az érzést, az emberben pedig a gondolást. Már most azon kérdést vethetni föl, vájjon az, mi valamely lényt egy magasabb tökélyfokra emeli, attól, mi által az alsóbb fokozat tökélyét birtokolja, realiter különbözik-e vagy csak gondolatilag ? Ha reális különbséget veszünk föl, akkor az állatban kétféle, az emberben pedig háromféle életelvet nyerünk. Ha nem, akkor el kell fogadnunk, miszerint ugyanazon elv, mely az állatot érző lénynyé teszi, a növénynek * J. Müller, Physiologie des Menschen

: Wir haben den Organismus mit einem Systeme von Theilen verglichen, die für Erfüllung eines Zweckes verbunden sind, und deren Wirksamkeit von der ungestörten Harmonie der zusammensetzenden Glieder abhängt. Der Organismus gleicht einem mechanischen Kuustwerke in der systematischen Zusammensetzung für Erfüllung eines gewissen Zweckes ; aber der Organismns erzeugt im Keime den Mechanismus der Organe selbst und pflanzt ihn fort. Das Wirken der organischen Körper hängt nicht blos von der Harmonie der Organe ab, sondern die Harmonie ist eine Wirkung der organischen Körper selbst, und jeder Theil dieses Ganzen hat seinen Grund nicht in sich selbst, sondern in der Ursache de3 Ganzen. Ein mechanisches Kunstwerk ist hervorgebracht nach einer dem Künstler vorschwebenden Idee, dem Zwecke seiner Wirkung. Eine Idee liegt auch jedem Organismus zu Grunde, und nach dieser Idee werden alle Organe zweckmässig organisirt; aber diese Idee ist ausser der Maschine, dagegen in dem Organismus, hier schafft sie mit Notwendigkeit.