Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875

11 cára a közkép mégis csak egyedi képzet marad, mivel érzéki képzet. Mint ilyen t. i. nem anyagtalan, hanem anyagi elven alapszik; de egyáltalában lehetetlen, hogy egy anyagi elv létesítsen oly képzetet, mely tőle különbözőleg anyagi és ennélfogva egyedi ne legyen. A közkép bir ugyan az általánosság színezetével annyiban, hogy nem tartalmazza mindazt, mi a tárgyon a valóságban jelenkezik ; de amit tartalmaz, legyen az sok vagy kevés, az mindig határozott, vagyis az egyediség jellegével bir. így ha valamely tárgy, p. torony fölött gondolkodunk, képzeletünk előtt annak képe fog lebegni. E kép bármily homályos és határozatlan legyen is különben, mégis csak egyedi képzet marad, s mint ilyen határozott nagyságot, alakot, szint sat. tartalmaz. Valamint ennek folytán egyrészt lehetséges, hogy mindaz, mit e kép magában egyesít, egy valóságos toronyon is észlelhető, úgy másrészt sok oly valóságos torony létezhetik, melyeken mindaz máskép van. A fogalomról azonban éppen az ellenkező áll. Ez nem tartalmaz határozott magasságot vagy szélességet, alakot vagy színt, hanem csak azt, mi a torony lényegéhez tartozik. Miért is annak tartalma, ugy mint az gondoltatik, meg nem valósítható. Ez csak akkor történhetik meg, ha tartalma közelebbi határozmányokkal hozatik kapcsolatba. Mivel tehát valamely képzet csak azáltal igazán általános, hogy a lényegit fejezi ki: azért a közkép, mely az általánosság színezetével bir ugyan, de ezáltal még nem gondolati képmása a lényegnek, a fogalommal egyenértékűnek nem tekinthető. De ha a fogalomnak lényeges sajátsága az, hogy a tárgyakban az általánost tünteti föl, akkor nem lehet oly elvnek szüleménye, mely orgánumhoz van kötve mint az érzék, mivel ez csak az egyedi léttel áll viszonyban ; hanem olyannak, mely önmagában szabadon működik, azaz tevékenységében anyagi subjectumlioz nincs kötve. 3. Az akarat. — Az ember törekvő tehetsége is, mint az ismerő tehetség, két ágra oszlik : érzékire és szellemire. Az érzéki törekvő tehetség egyedül a testiség körében mozog ; tárgya tehát az érzéki jó s tevékenységét szükségesség jellemzi. A szellemi törekvő tehetség vagy akarat ellenben kiterjed mindenre, mit az ész képes megismerni; tárgya tehát az általános jó s tevékenységét szabadság jellemzi. Hogy az akarat mint szellemi törekvő tehetség csak anyagtalan substantiában gyökerezhetik, az kitűnik annak tárgyából éppen úgy mint szabadságából. a) Tárgyát illetőleg az akarat nem pusztán érzéki, hanem tisztán szellemi javak (erény, bölcseség) után is törekedhetik. E törekedés azonban föltételezi az illető javak ismeretét; mert nem a dolgok önmagukban, hanem a megismert dolgok az akaratnak tárgyai. S minthogy a szellemi dolgok ismerete oly elv által nem létesíthető, mely testi orgánumhoz van kötve j azért a szellemi dolgok ily elvre nézve a kivánás tárgyát sem képezhetik. Minek okáért nem lehetséges, hogy a szellemi javakra irányuló törekvés oly elvből eredjen, melynek léte és tevékenysége az anyaghoz van bilincselve, mert ily elv csak azon benyomásokat érezheti és foghatja föl, melyeket a testek érzéki tulajdonságai a szervekre gyakorolnak. De ha az akaratnak lényeges különbsége az érzéki törekvő tehetségtől abból ismerhető meg, hogy az akarat a szellemi javakra is irányulhat; úgy e különbség még tisztábban nyilvánul az akarat hatáskörének nagysága által. Ugyanis míg az érzéki törekvő tehetség az anyagi dolgokra, és ezek között is arra van szorítva, mi az ember érzéki természetének megfelel; addig azon határok, in lyeken belül az akarat mozog, oly kiterjedtek, mint magának az ismeretnek határai. Nincs semmi oly fönséges az égben és oly aljas a földön, niiics oly tiszta erény és oly rút bűn, melyet az ember nem akarhatna. Honnan van ez? Onnan, hogy nem ez vagy az a jó, hanem az általán vett jó saját-