Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1856

9 ekkorra már mitsem tud a hallottak- vagy tanultakból; legfólebb némi homályos nyomokat hagyand maga után, miknek hasznát legkevesbbé veendi. Mit Quintilián mondott (L. I. C. 2.) ma is értékes t. i. „Magistri, si tamen ambitiosis utilia praeferat, hoc opus sit, cum adhuc media tractabit ingenia, 11011 statim onerare infirmitatem discentium, sed temperare vires suas, et ad intellectum audientis descendere. Nam ut vascula oris angusti superfusam humoris copiam respuunt, sensini autem influentibus, vei etiam instillatis complentur: sic animi puerorum quantum excipere possint, videndum." „A tanárnak, ha mégis a hasznosokat elébe teszi a nemhasznosoknak , midőn még miveletlen elmékkel van dolga, szükséges, hogy ne mindjárt terhelje meg a gyönge tanoncokat, lianem mérsékelje erejöket és ereszkedjék le a hallgatók értelméhez. Mert valamint a szükszáju hordó nem veszi be a mohón töltött nedvet; lassanként pedig, habár csepegtetve is, megtelik: úgy kell figyelembe venni a gyermeket is, mennyit képes elfogadni." Mely tanár a lassú haladást idövesztegetésnek tartja, az már azáltal is tanúsítja képtelenségét a tanhivatalra. Ép ez áll az eszköz fokozatok elmulasztásáról is. Miként a természetben nincs ugrás, akként nem lehet a tanításban sem. Minden tantárgynak meg van a maga a b c-je, annak elemei s azoknak fokozatos menetele. Minél pontosabban s tökéletesebben adja a következőket, annál jobban felfog minden tárgyat. Helyesen alkalmazhatók ide egy német paedagogus *) im e szavai: „Az iskolák, úgymond , nem tekinthetők postakocsiknak, melyek minden állomásnál felváltatnak, s mégis célhoz juttatnak. A szellemi képzésnél megszakadásnak történni nem szabad

(Schulen können nicht betrachtet werden, wie Postwagen, die von Station zu Station wechselnd, dennoch zum Ziele führen. Bei der geistigen Bildung darf kein Abbrechen stattfinden.) IIa az alap hiányzik, akkor, mint mondani szoktuk, a levegőben épitünk. Ezek némely tanár előtt kicsinységeknek és jelentékteleneknek tetszenek, de annál fontosabbak a tanoncok előtt. (Milde I. B. 287. u. folg. §.) * * # Igaz ugyan, hogy nem ritkán, minden pontos eljárásunk mellett is, találkozunk olyatén tanoncokkal, kik előtt a legvilágosabb előadás is homályos: nem kell mindazáltal kétségbe esnünk az ilyetén tanoncok fölfogásáról. Az értelem többekben később fejlődik önmagától, s mit most nem ért, niegértendi akkor. Azért elvül kizárólag állítani fel s érvényesíteni különösen a paedagogiában olyasmit nem kell. Ezen elv ugyan: hogy „a tanonc csak a megértettet s világosan előadottat tanulja" sokban találja igazolását. De a kivétel oly sok, miszerint azt egyoldalulag alkalmazni, igazán szólva veszedelmes, minthogy az a tanítást könnyen kínzó paddá aljasítja és a tanulandó tárgyra nézve, ezt a helyt hogy előmozdítaná, csak feltartóztatja s az időt a szükségesekre elhanyagolja, különösen a képzeményi mivelést igen messze taszítja. Adjuk minden esetre a tanulandó tárgyat alaposan és úgy, hogy a tanonc szellemi ereje lassanként az önálló képzésre alkalmassá tétessék. Vajha ne tapasztalhatnék még ma is az odai törekvést, hogy a tanoncnak elméjét minél több szóról szóra való tanulással szerzendő ismerettel tömjék meg! Igaz ugyan, hogy a sokféle nyelvtanulás sok emle'zést igényel, mert áll az ma is, mi régente, hogy: annyit tudunk, a mennyiről emlékezünk (tantum scinms, quantum memoria tenemus), és igy inkább az emlékező tehetség mint az értelem vétetik igénybe: és azért talán többen oda irányozzák figyelmöket s kevesbbé sikerül észrevenniök, mily kevés tanonc felel meg várakozásuknak. Más rész az előadási vagyis az elbeszélői modort használja oktatásában, még pedig akként, hogy a tanonc legkevesbbé érti a leaprózott *) Dr. Stephaní. 2