Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1856
kai. sz. József, a föelemi iskolákét Magyarország- pátronája és sz. Imre képeik ékesítik). A zászlók az ifjúság fillérei s egyesek adakozásaiból készítettek Bécsben a gondos igazgatók serkentgetései után. Illőnek tárták t. i. az igazgatók, hogy eddig nélkülözött zászlókkal díszeskedjék a sz. menet mindannyiszor, valahányszor a kath. egyház tanai azt parancsolják, vagy egyéb alkalommal az ifjúságnak tömegestül kiállani keilend. E zászlók leendnek lítmutatók az ajtatosság ébresztésére sz. menetkor, mi kétségkívül hatásos leszen annak megeszközlésére. A legmagasb vendégek megérkezésének ideje és az említettük idöközti foglalkozások annál nagyobb erélylyel folyának le, minél inkább óhajtotta minden egyes a boldogító szerencsét, melyben városunkat részesülendni teljesen hitték. És az óhajtva várt május 24-ki nap egészen fellegtelenttl tünt fel Szegedvárosának terjedt láthatárán. Legélénkebb mozgalom uralkodott minden zugban. Már délelőtti órákban, tömegekben állott fel kijelölt helyeken a rajként pezsgő nép. A tanodai ifjúság, hasonlóul már délelőtti 11 órakor vonulván ki díszes zászlója alatt, az egyház terén állítatott fel. S noha a tiszta nap heve mindig égetőbb lön, mindazáltal mintegy leszegezve, kiki megtartá helyét a nagy várakozás közt, mi délután ép három órakor harangzúgás s a roppant néptömeg üdvkiáltásai közt, a szívből óhajtott legnagyobb vendégek szerencsés megérkeztével teljesült. A diadalmenetnek uljában esvén a szegedpalánki szentegyház, hol annak föajtajánál várá a megyés püspök ö mlga vezetése mellett a helybeli és vidéki Összes papság s a szívélyes üdvözlet után bevonulának hálát adni a királyok királyának a legkegyesebb Fejedelmipár szerencsés megérkezteért. Ez adatot itt fólemlítrii azért tartánk mellözhetlennek, minthogy a tanuló ifjúság részesült mindjárt ekkor a kitűnő szerencsében, megyés püspökünknek, ki az ifjúság négyeshangu éneke iránt feltűnő előszeretettel viseltetik, bölcs intézkedéséből énekelhetvén a hála sz. éneket. A többször tiszteltük püspök ö mlga mutatá be hódolat alkalmával az igazgatót ö Fölségének előlegesen, ki egyszersmind szerencsés vala a nagy udvari ebédnél megjelenhetni, mig más nap a tanárikar és az ifjúsággal részesült a bemutattatási nagy szerencsében, midőn fötanodánkat legmagasb látogatására méltatá. Ez alkalommal 0 Felsége néphymnussal fogadtatott négyeshangu énekben, s ekkor a nyolcadik osztályban, több osztályú tanulók a többi " rész pedig a folyosón felállítva tevé fiuilag hódoló tiszteletét. Tisztelgés közt 0 Felsége az igazgatótól a gymnasium állását pontosan kitudakozni, a kiállított kézmüveket és önkészített fóldabroszokat az idöszakonkint feladott gyakorlatokkal együtt megszemlélni és helyeslésre érdemesnek tartani méltóztatott, a műteremet is hasonló szemlére méltatta. A puszta enyészettől megőrzendők még ideigtatjuk O Fölségének ama magasztos és igen szivhez szóló búcsúszavait: „Isten áldja meg önöketmelyeket a tanteremből kiléptekor az ifjúsághoz intézni méltóztatott. — Áldja meg Isten Ő Felségét is minden intézkedéseiben. Hogy pedig az ifjúsággal a tanári karnak teljes legyen öröme, még szerencsés volt a legkegyesebb Fejedelmipámak itt mulatási estéjén nagyszerű fáklyászene mellett egy üdvözlő dalt is, készítve Perlaky László tanár által, négyeshangon elénekelhetni, s emléklapot a tanoda részéről az igazgató által 0 Felségének átnyújthatni. Jól esik lelkünknek még följegyezhetni emlékül azt is, miszerint a város igen jól sikerült kivilágositásakor, a tanoda is megnyerte a maga fényét. Két díszképben „a honatyja és honanyja" a harmadikban a tudományok jelvénye, „a szegedi múzsák" felirattal csinosan kivilágítva fényeskedett. A jól sikerült üdvözlő dalt — mikint megérdemli ezáltal is örökítését — ideigtatni célszerűnek véltük:
