Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1854

leg és nyájasan, felvidítólag és reményt nyújtva tekint reá: akkor e tekintet igen sokszor nagyobb öröme és erősítéseid szolgál, mint ha egész beszédet tartolt volna. *) * * * Különös rosz hatást szül gyermek és ifjúban , ha a szóvali intés vagy figyelmeztetés mások előtt történik; mig ellenben botlás esetében a kímélés, mint fölebb emiitők, igen jó hatással van. Számos tapasztalatai közöl irónak álljon példakép egy pár eset. Mint tanárhoz egy anya jöve kérdezősködendő fia viseletéről; iró, minthogy a kérdés több tanuló előtt történt, a választ mellőzvén, egyéb közönyös dolgokról kezde szólani, és csak , miután az oda nem tartozókat elulasitá, megfejtvén elébbi hallgatása okát, válaszola a kérdésre. Ez a fiu irányába tanúsított nyilatkozat benne oly hatást szült, miszerint eddig nem helyeslett hiányait tüzetesen törekedett megjobbítani. — Mint nevelő hasonlóul mutathat fel író példát, még pedig* a jelesek jelesbikét. A legelőbbkelő növeldében nevelői minőségben működvén iró, egy alkalommal a főfelügyelőhöz egy főrangú r/)kona jő iró növendékének megtudandó annak viseletét. Eléhivatik iró nrnt felügyelő nevelő az ifjú erkölcsi állapotáról valami bizonyost mondani. Iró, mint alárendelt a hivatásra megjelent, de elve ellen más előtt számot adni egyenesen nem akart, mit a főrangú rokon hamar elértvén, p. főfelügyelőtől búcsút vön s irót mint az ifjú nevelőjét karon ragadva igy szólitá meg: Én önnek lelkébe láttam, most ke'ten vagyunk, nyilatkozik ön nemde ? igen, válaszolám , most már nyiltan szóiandok — és ez a főrangú rokonba kitörüliietlen benyomást tön, s teljesen helyeselte eljárásomat. Az ifjú is nyerve lön mindenkorra. — Van eset, hol még a legtekintélyesebb tanár, nevelő vagy szüle tekintete sem vezet kivánt eredményre : ekkor a komoly szónak kell közbe lépnie. De nincs talán példa, vagy csak igen ritka, mely által felmuíattathatnék valaki, kiből a becsületérzés annyira száműzve van, hogy atyai intésre megne adja magát; ha találtatnék: — akkor mindent fel kell használni, mi által a szerencsétlen gyermek vagy ifjúban a becsületérzést, mely talán csak szunnyadozik, fölkeltsük. * * * Hogy a tekintet a nevelés és tanításban tényezőül léphessen fel, vagy azt mint olyat gyakorolhassuk, minden esetre, mint fölebb emiitők, megkívántatik, hogy a tanár, nevelő vagy szüle vagy ezek helyettese a tanuló, növendék vagy fiu előtt kellő tekintélyben álljon, va»y igyekezzék azt szerezni; mit a viszony és évek különsége magával hord. Azonban ellenkezőt tapasztalunk sokszor itt is. Sok fiatal tanár legnagyobb tekintélyt gyakorol növendékei előtt; mig a munkában megőszült folyvást hiányokról panaszolkodik. Mennél kevesbbé engedi magát elragadtatni a tanár szenvedélyeitől; s mennél több hűséget, jóakaratot és szeretetet tanúsít tanítványai irányában : annál többet bir tekintete is. A gyermek és ifjú csak hamar észreveszi, ki irányába jó, s az olyatén növendék még mentora gyöngéi iránt is jószívvel viseltetik. — A tekintet megközelítő hatásának másik szüksége a nevelés eszközének bö!cs felhasználása. Ki túlbuzgó s buzgósága hevében gyaláz, fenyeget és büntet, az azután puszta tekintettel mit sem eszközlend. Ez ilyetén nevelő vagy tanár csak úgy működhetik némi hatással, hahogy a szó és büntetés csak akkor vételnek igénybe, midőn a tekintet már egyedül mitsem használ. Hogy a tekintet kellőleg működhessék, oda hosszas gyakorlás és Studium kívántatik. Nem kívánja iró, hogy tanteremben mint színész működjék a tanár; itt semmi mesterkélt taglejtések — ezek inkább ellenkezőt szülnek — nem kívántatnak; de azt igen is mondja iró, hogy a tekintet, mely a belső fölindulásnak közvetlen kifejezése, legtöbbet nyom. De vigyázzuk meg csak *) Mint fölebb Plutarchos.