Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szvák Gyula: Rátz Kálmán nyilas „ruszista” portréjához
RÁTZ KÁLMÁN NYILAS „RUSZISTA” PORTRÉJÁHOZ nemegyszer patologikus hiúságát. Elsősorban írásra biztatta őket, valamint arra, hogy hallassák szavukat a parlamentben, s minden lehetséges helyen. Néhány unkát — közöttük Agárdit — megismertetett velük azzal az ajánlással, hogy anyagot szolgáltatunk írásaikhoz, beszédeikhez. És ez az »együttműködés« eredményesnek bizonyult. A Pesti Naplóban, a Budapesti Hírlapban, a Pester Lloydban Rátz Kálmán országgyűlési képviselő nevével jegyzett másfél száznál jóval több aktuális kül- és belpolitikai cikk, az »Afrika ébred« impozáns kötete, vagy az »Utópista szocialisták« marxista értékelését magában foglaló tanulmánygyűjtemény [...] Agárdi Ferenc tollából került ki [...]. Ezek az írások - bár a dolgok természetéből következően sok zavaros kitétellel terheltek —, okosak, hasznosak voltak, a haladás ügyét szolgálták, és mind az inspirátor Madzsar, mind a »kivitelező« Agárdi intuícióját dicsérte.”52 52 Lázár Vilmos: Akikről nem beszélnek. Agárdi Ferenc. In: Lázár Vilmos: Egy emlékirat lapjaiból. Bp. 1976. 182. A motivációkat illetően Rónai Mihály András megerősítette Lázár Vilmost: „Annál az asztalnál a mindentudó Agárdival meg a közénk csábult nyughatatlan, fuzsitus Rátz Kálmánnal, a kvietált huszárőrnaggyal és aktív országgyűlési képviselővel ült, akit Madzsar József útmutatása szerint ők kormányoztak veszélyes vizekre, s akinek nevével Agárdi tollából eredtek szapora cikkek s kötetek a jó ügy taktikus szolgálatára.” - Rónai Mihály András: Lázár Vilmos fejfájára. Magyar Nemzet, 1972. augusztus 4. 4. 53 Markovits Györgyi: A magyar írók harca a cenzúra ellen (1919-1944). (Irodalomtörténeti füzetek 111.) Bp. 1985. 116. 54 Varga Sándor: Egy kommunista könyvkiadó az ellenforradalmi Magyarországon. Párttörténeti Közlemények 31. (1985) 4. sz. 139. 55 Rátz Kálmán: Oroszország története i. m. VII. Lázár Vilmos fenti cikkében nem tett említést az Oroszország történetéről, más helyütt azonban Agárdival együtt úgy nyilatkozott, hogy azt is közösen állították össze. „Rátz Kálmán szerzői névvel jelent meg 1943-ban az Oroszország története ősidőktől — 1917. november 6-ig című munka. Az illegális párthoz tartozó tudósok, Agárdi Ferenc és Lázár Vilmos személyes visszaemlékezése tanúsítja, hogy ők ketten írták és állították össze a könyvet; ők vették rá Rátzot, Gömbös barátját, a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) egyik alapítóját, a nyilas képviselőt, hogy vállalja a szerzőséget.”53 Bevallottan jelentős szerepe volt a kötet elkészültében („anyaggyűjtésében”) Kelemen Jánosnak, a szintén kommunista filosznak, akit Rátz már 1938-ban titkárként foglalkoztatott.54 Erről maga a „szerző” írt a kötet bevezetőjében.55 Az asztaltársaság egykori tagja, Hollós Korvin Lajos a „Rátz-rejtélyről” határozott véleményt formált: „Rátz műveltsége úgynevezett ragadmány-műveltség volt, rendszertelen, innen-onnan szedett, összekapkodott informáltság csupán. Bennem, s nyilván másokban is, mindig azt a gyanút keltette, hogy mielőtt lejött a kávéházba, bevágta »a mai napra rendelt igéket«. Ugyanígy vágta be utólag a neve alatt megjelent könyveket is, melyek egyikét sem ő írta. Önállóan képtelen volt akár 707
