Századok – 2024

2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz

K. LENGYEL ZSOLT

negyedszázada ebben a modernizációtörténeti megközelítésben elemzi az osztrák neoabszolutista rendszert, kitekintve magyarországi utóhatásaira a bürokráciatörténeten belül, de azon túl is. Ugyanis a folyamatosságok nemcsak az 1848 előtti, hanem az I860 utáni időkhöz is kötik a Bach-korszakot.165

165 Pl. Lengyel, Zs.

K:

Österreichischer

Neoabsolutismus i.

m. 276-278.; Uö:

Neoabsolutismus oder Willkürherrschaft i. m. 314-319.

166 Vö. Kövér

György:

Magyarország

társadalomtörténete a reformkortól az első világháborúig. In: Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. 2. jav. kiad. Bp. 2004. 11-186.

167 E szempont vitájához vö. Deák A.: „Nemzeti egyenjogúsítás” i. m. 333-338.; Lengyel, Zs.

K:

Neobsolutismus oder

Willkürherrschaft i.

m. 318-319.; Uö:

Neoabszolutizmus vagy önkényuralom i. m. 254.

Az I860 utáni folyamatosságok azáltal váltak lehetővé, hogy az 1850-es évek neoabszolutizmusának nem sikerült Magyarországot önmagától elidegenítenie. A királyság beolvasztása egy német-osztrák egységbe nemcsak hogy kudarcot vallott, hanem még ösztönözte is Magyarország alig beindult polgárosodását.166

E hatástörténet egyik fejezete a bürokratizáció során játszódott le, magyar részvétellel, ha nem is elsősorban politikailag mérvadó tisztségekben, de legalább jelentős számarányban és az ország több vidékén. Ezért ajánlatos a Bach-korszakot nem idegen testként, hanem a magyar történelem hasznos töréspontjaként értelmezni, valamint a lehető legszélesebb időtávlatban és tárgyi összetettségben bemutatni - rejtett, letagadott, félreértelmezett vagy torzított utóhatásaival együtt.

Ehhez az átértelmezéshez kínálnak eszmetörténeti érveket a magyar liberálisok, akik a következő, második nemzedékükben, az Ausztriával kötött reálunióban, egyre inkább a nemzeti egységesítés és a politikai központosítás kétrészes elméletéhez igazították közéleti tevékenységüket. Az államberendezkedés Bach-korszakból származó elgondolását már nem vetették el, mivel úgy vélték, hogy felhasználhatják a - végre - saját irányítású nemzetállam megszilárdítására. Eközben a korábban összbirodalmi integrációs szerepre kiszemelt német nyelvet felváltották a magyar nyelvvel. A történeti magyar liberalizmus úttörői a kettős monarchia részállamában egyrészt a neoabszolutista gondolatkörből építkeztek, másrészt annak kudarcából nem következtettek arra, hogy ők éppúgy megbukhatnak majd.167

Helmut Slapnicka (1916-2006) jogtörténész késői művének egyik tanulmányát az 1853 és I860 közötti „Szlovákia” cseh származású köztisztviselőinek szentelte. Megállapította, hogy Bécs nem kérte Magyarország túlnyomórészt szlovákok által lakott vármegyéiben a helyi erők beleegyezését a kormányzat politikájához, ugyanakkor a belhoniak kedvében akart járni a modernizációs átalakítással. Ez az eredmény helyes, de a szlovák történelemszemléletbe szűkül, mivel 696