Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
K. LENGYEL ZSOLT a belügyminiszter ínyére volt, hogy Magyarország az 1849 őszén megkezdődött közhivatalnoki pályáztatásokkal jelentős vonzerőt gyakorolt a külhoni — csehországi, galíciai, sziléziai, morvaországi, bukovinai, alsó-ausztriai és más tartománybeli - álláskeresőkre, éspedig mindhárom közigazgatási ágazat alsó és középső szintjén is. Ugyanis egy pályázat sikere anyagi gyarapodással és társadalmi felemelkedéssel kecsegtetett, nyugalmazott katonáknak pedig a megélhetést biztosíthatta. De a más tartománybelieknek címzett álláskiírások nyomán kialakulhatott a belhoniakat hátráltató kivételezés látszata. A külhoniak bevonása a birodalom magyarországi közigazgatásába ráadásul aligha alapozhatta és erősíthette meg a rendszerrel való azonosulást, az eszmei kötődést a neoabszolutizmushoz, amely saját jótéteményeinek közvetítését éppen azon más tartományokból származó köztisztviselőkre szándékozta bízni, akiknek körében csalódottság uralkodott az egyébként is idegennek érzett Magyarországon megtapasztalt munkaviszonyok miatt.156 156 \JosefWizdalek}: Acht Jahre Amtsleben in Ungarn. Von einem k. k. Stuhlrichter in Disponibilität. Leipzig 1861 (a névtelen szerzőt azonosította: Benedek G.: Ciszlajtániai tisztviselők i. m. 62-63.). A munkaviszonyokhoz lásd Deák A.: „Nemzeti egyenjogúsítás” i. m. 164-184. 157 Vö. András Vári: Herren und Landwirte. Ungarische Aristokraten und Agrarier auf dem Weg in die Moderne (1821-1910). Wiesbaden 2008. 59-61. 158 ÖStA HHStA RR OK 7. d., 1853: 194 (aug. 30.). A Birodalmi Tanács 1853. aug. 16-i ülésének jegyzőkönyve. 159 Ezt az állítást gróf Zichy Ferenc, a tanácskozás egyik magyar résztvevője az ókonzervatívok köréből, hozzászólásában „alaptalanénak és „valótlanénak nevezte. - OStA HHStA RR GA 51. d., 1854: 267 (máj. 16.). A Birodalmi Tanács 1854. jún. 8-i ülésének jegyzőkönyve. 160 Seiderer, G.: Oesterreichs Neugestaltung i. m. 445-446. A magyar arisztokraták a maguk konzervativizmusával a dinasztia forradalomellenes világnézetéhez hasonultak. Azonban az államhatalomnak számolnia kellett a német—osztrák liberalizmussal szembeni ellenállásukkal is.157 Az örökös tartományokból származó igazságügyi köztisztviselők kirendeléséről szóló, már említett 1853. nyári tanácskozások során a Birodalmi Tanács számára — Andreas von Baumgartner pénzügyminiszter nyilatkozatának köszönhetően — ismert volt, hogy a magyar bíróságok elnökei és tanácsosai „kevés kedvet” mutattak az osztrák törvények elsajátítására. Philipp von Krauß tanácstag ugyanazon ülésen éppen ezért „üdvösnek” nevezte a szóban forgó intézkedést, mivel „a magyar köztisztviselők, amennyiben tanulni akarnak valamit, szóbeli közléssel megtaníthatóak néhány dologra”.158 Egy évvel később a Birodalmi Tanácsban az a „gyakran hallott állítás” került terítékre, hogy „a magyar nemesség és az ország kiválóságai nem hajlandóak erőtartalékaikat az állam szolgálatára fordítani, és hogy az abban lévők fokozatosan elhagyják azt”.159 Bach ennek megfelelően egyrészt államhű tényezőként megnyerni, másrészt politikai-társadalmi befolyásában korlátozni akarta a magyarországi főnemességet.160 Mivel azonban a neoabszolutizmus 694
