Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
KÉNYSZERHALADÁS tartalmilag, sem formailag nem adatolható számottevő mértékben. A külhoni és a belhoni közhivatalnokoknak egyaránt az egész Habsburg-birodalom érdekeit kellett képviselniük és közvetíteniük, figyelembe véve a magyar érzékenységeket. Mindkét csoportot átvilágították 1848-1849-es politikai beállítottsága szempontjából, és e vizsgálat újra meg újra nagyvonalú eredménnyel végződött. A politikai megbízhatóság rendszerint nem volt elegendő a magyarországi munkavállaláshoz, a magyar álláskeresőkkel szembeni politikai aggályok pedig nem feltétlenül akadályozták meg a pályázat elfogadását. A magyar nyelvtudás hiánya azonban ismételten a kérelem elutasításához vezetett.107 107 Az idézett forrásokon kívül: MNL OL D 46, 1-39. d. (1852-1853). 108 Waltraud Heindl: Staatsdienst, Bildungsbürgertum und die Wiener Revolution von 1848. Bemerkungen zu den sozialen Wurzeln der bürgerlichen Revolution. In: 1848/49. Revolutionen in Ostmitteleuropa. Hgg. Rudolf Jaworski - Robert Luft. München 1996. 197-206., itt 200-201. 109 Lengyel, Zs. K: Neoabsolutismus oder Willkürherrschaft i. m. 312—314.; Uö: Österreichischer Neoabsolutismus i. m. 271-274. 110 Uö: Neoabsolutismus-Probleme i. m. 84-92. Az újabb szakirodalom olykor kedvezőbben minősíti a közhivatalnokok munkateljesítményét a magyarországi neoabszolutizmusban, mint a korabeli hivatalvezetők. Vö. Pap J.: Magyarország i. m. 277. 111 MNL OL D 46, 118. d., 1853: 13483/4716. Bach leirata Jacob von Parrothoz (Albrecht főherceg helyetteséhez). Bécs, 1853. júl. 19. 112 Iratoké kérdéskörhöz: MNL OL D 2, 2. d., III. A. 2 (1850-1851); D 46, 118. d. (1853); D 55, 521. cs. (1850); ÖStAAVAMI Präs. 4, 237. d. (1851); 239. d. (1854); 240. d. (1854); 242. d. (1854). A neoabszolutizmus számtalan irányelv megalkotásával és a betartatásukra való törekvéssel végső soron az uralkodó korlátlan hatalmát próbálta igazolni és biztosítani.108 így azonban önmagát bizonyos korlátok közé szorította.109 Ezt a belső ellentmondást a közigazgatás területén tartósan és jól kezelte: a vizsgált források alapján nem állítható, hogy saját eljárási szabályait folyamatosan és jelentős mértékben megsértette volna. Azonban a neoabszolutizmus szabályoknak való megfelelési hajlama kétélű volt. Egyrészt megvédte az államigazgatást az önkényes intézkedésektől, másrészt olyan adminisztratív terhet rótt a rendszer képviselőire, amely késleltette az ügymeneteket: a túlméretezett követelmények ugyanis csökkentették a közigazgatás hatékonyságát, amire a felettesek fel is figyeltek.110 Es a Bach által „visszás állapotaként {Übelstandyu leírt jelenség élénkítette a hivatalok teljesítményképességét firtató vitákat: egyfelől a munkaerő iránti kereslet, másfelől a szakképzett munkaerő és a minősített munkahelyek hiánya egyszerre jelentkezett a közigazgatási intézmények önigazoló elszaporodásának szerkezeti következményeként.112 Annál inkább figyelemre méltó, hogy a köztisztviselői pályafutások - az általános politikai kényszerrendszer sajátosságaként - többnyire szakmai, nem elsősorban politikai szempontok szerint alakultak. Erre a következtetésre jutnak más 683
