Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - K. Lengyel Zsolt: Kényszerhaladás. A Bach-korszak magyarországi történetéhez és utóhatásaihoz
KÉNYSZERHALADÁS A neobszolutizmus korszerűsítési igényét a bécsi udvar szemszögéből a földesúri patrimoniális rendszer felszámolása indokolta. Már 1848 előtt megkezdődött a „tér államosítása”.14 1849 után a tovább működő, illetve újonnan megalakult közigazgatási hivatalokat összekötő szereppel látták el a birodalom vezetése, valamint a társadalom, az elöljáróságok és az alattvalók között. Ez a feladat a hivatalok elszaporodásához vezetett. A kezdeti bürokratizáció sajátos kihívása abban rejlett, hogy az 1848-as alkotmányos viták óta az újjászervezés nemes célja összefonódott a „nemzeti egyenjogúsítás”-sal, amelyhez a német elem erősítésének igénye társult.15 Ebből a kettős államszervezési alapelvből kellett volna kivirágoznia a dinasztikus birodalmi patriotizmusnak. Ám alig egy évvel később, nagyjából akkor, amikor Bachot 1849. július végén kinevezték belügyminiszterré, ennek első eleme vita tárgyává vált a bécsi kormányban. Megoszlottak a vélemények arról az eredeti feltételezésről, hogy a nemzetiségi elhatárolások a közigazgatásban a birodalmi egység javát szolgálnák.16 1850-ben egy jellemző közigazgatási intézkedés arra kötelezte a magyarországi politikai hatóságokat, hogy a belső és külső szolgálatban is a német nyelvet használják. Ugyanakkor a közigazgatási területeket - a fenti okból - nem hivatalosan magyar, német vagy szláv, illetve vegyes többségi arányok szerint kezdték nyilvántartani és kezelni. így Pest-Buda és Nagyvárad magyar, Kassa és Pozsony német—szláv, Sopron német—magyar kerületnek számított.17 als Verfassungs- und Verwaltungsproblem. Diskussionen über einen strittigen Epochenbegriff. Hg. Harm-Hinrich Brandt. Wien-Köln-Weimar 2014. 11-34.; Waltraud Heindl: Verfassung als Verwaltung - das neoabsolutistische Experiment. In: Die Habsburgermonarchie und die Slowaken 1849- 1867. Hgg. Dusan Kovác - Arnold Suppan - Emilia Hrabovec. Bratislava 2001. 23-35.; Seiderer, G.: Oesterreichs Neugestaltung i. m. 137-252. 14 Josef Löffler: Grundherrschaftliche Verwaltung, Staat und Raum in den böhmischen und österreichischen Ländern der Habsburgermonarchie vom ausgehenden 18. Jahrhundert bis 1848. Zeitschrift für Verwaltungsgeschichte 2. (2017) 112-139., itt 128. Vö. Waltraud Heindl: Gehorsame Rebellen. Bürokratie und Beamte in Österreich I. 1780 bis 1848. 2. Auflage. Wien-Köln-Graz 2013; Vö: Josephinische Mandarine. Bürokratie und Beamte in Österreich II. 1848 bis 1914. Wien 2013. 15 Deák Agnes: „Nemzeti egyenjogúsítás”. Kormányzati nemzetiségpolitika Magyarországon 1849— 1860. Bp. 2000. 51-224.; Andreas Gottsmann: Der Reichstag von Kremsier und die Regierung Schwarzenberg. Die Verfassungsdiskussion des Jahres 1848 im Spannungsfeld zwischen Reaktion und nationaler Frage. Wien 1995; Zsolt K Lengyel: Neoabsolutismus-Probleme. Verwaltungsgeschichtliche Aspekte zum Fall Ungarn. Levéltári Közlemények 70. (1999) 79-105., itt 84-92.; Gerald Stour zh: Die Gleichberechtigung der Nationalitäten in der Verfassung und Verwaltung Österreichs 1848-1918. Wien 1985. 17-52. 16 Deák Agnes: Közigazgatási határok és nemzetiségpolitika Magyarországon az 1850-es években. Századok 155. (2021) 1055-1075., itt 1055-1057. 17 A nemzetiségi arányokhoz a vármegyékben és a járásokban, valamint az öt kerületben lásd Deák A.: Közigazgatási határok i. m. 1060., 1070-1074.; Uő: From Habsburg Neo-Absolutism to the Compromise i. m. 592-593. A szolgálati nyelv szabályozásához lásd Lengyel, Zs. K: Österreichischer Neoabsolutismus i. m. 218.; Uö: Neoabsolutismus-Probleme i. m. 101—102. 669
