Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Péter: A szabolcsi hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharc idején
TÖRÖK PÉTER se ezzel lezárult, Kálló végérvényesen visszakerült Szabolcs vármegye joghatósága alá.108 Egy másik kérdésben viszont a hajdúvárosok javára döntött Pálffy, aki elfogadta a Csanády Sámuel által képviselt hajdúközösség érvelését a bökönyi pusztára költöző szalontaiak és más menekültek ügyében. Engedélyezte, hogy azon szabadságharc alatt befogadott személyek, akik után a városok fizették a dicákat, térjenek vissza lakhelyükre, és az adózás terén ott vegyék őket számításba, legyen szó Szabolcs vagy Bihar vármegyéről.109 108 Kálló ismét megjelenik Szunyogh Ferenc járásában. — MNL SZSZBVL IV. 1.a Megyei törvényhatóságok, Szabolcs Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek (Protocolla) 18. k. p. 94. Kisvárdai közgyűlés, 1711. febr. 9. 109 MNL SZSZBVL IV.l.b Fasc. 12. Nr. 23. Pálfíy János pátense. Debrecen, 1711. márc. 31. 110 A Bécsben ratifikált béke szövegét közzétette Lukinich I.: A szatmári béke i. m. 411-421. A hajdúvárosokat, jászokat, kunokat az ötödik pontban említik meg. - Uo. 416-417. Lásd még Sillye G.: Hajdumegye i. m. 58. 111 Sillye G.: Hajdumegye i. m. 59. 112 MNL Heves Vármegye Levéltára XII.2.b. Egyházi szervezetek, intézmények, Egri káptalan magánlevéltára, Nagypréposti iratok I. (a továbbiakban: HVLXII.2.b) 29. d. Nr. 16, Div. 2, Fase. 1, Fr. 35. Esterházy Pál nádor oklevele. Bécs, 1712. febr. 6.; MNL HVL XII.2.b. 29. d. Nr. 16, Div. 2, Fase. 1, Fr. 38. Az Udvari Haditanács határozata. Bécs, 1713. márc. 25. 113 MNL HVL XII.2.b. 30. d. Nr. 16, Div. 2, Fasc. 2, Fr. 8. Levélkivonatok 1714-1716.; „Pálfi János urunk őexellentiája parancsolatjától, mellyel eltiltott való őexellentiája nemes Szabolcs vármegyétől és szorosan parancsolt az hajdúvárosiakkal való egyetértésre. Legyünk hajdúvárosiak, mely hajdúság szintén elállotta fejünket, mert quartélytartás és súlyos erőnk felett való portiozás úgy reánk adatott hajdúvárosi (?), hogy szintén végső pusztulánsunkhoz közelítettünk. És minthogy most is a T. N. Captalan nemes Szabolcs Vármegyéhez szándékozik bennünket applicalni nagy készen és örömest által megyünk és mint taxás nemes emberek kívánunk nemes Szabolcs vármegye terhit értékünk szerint viselnünk.” - MNL HVL XII.2.b. 29. d. Nr. 16, Div. 2, Fasc. 1, Fr. 44. A polgáriak instanciája az Egri káptalanhoz. Polgár, 1714. szept. 21. A szatmári béke lezárta a közel nyolc évig tartó háborút sok kérdésben engedményeket téve a kuruc oldalon fegyvert fogóknak. A szabolcsi hajdúvárosok helyzetét ez a paktum nem rendezte, a kérdést a következő országgyűlés hatáskörébe utalta.110 A béke 2. pontjában előírt hűségesküt a hét hajdúváros nevében Csanády Sámuel főkapitány és a városok hadnagyai tették le.111 A szabadságharc végével ismételten előkerültek azok a követelések, amelyeket a háború egy időre háttérbe szorított. A legfontosabb kérdéssé Polgár további sorsának alakulása vált, amit az egri káptalan azonnal rendezni kívánt. Még az 1703. évi nyári zászlóbontást megelőzően döntöttek arról, hogy Polgárnak vissza kell térnie a káptalan fennhatósága alá. Ezt erősítette meg Esterházy Pál nádor is, aki Polgárt és a hozzátartozó Szentmargita pusztát az Udvari Haditanács jóváhagyásával az egri káptalan tulajdonának minősítette.112 Az érdekellentétek kereszttüzébe került Polgár 1714-ben már maga kérte, a káptalan tegyen meg mindent, hogy megszabadulhassanak a hajdúvárosi közösségtől, és Szabolcs vármegye joghatósága alá kerüljenek, amit szívesen vállalnának mint taxás nemesek.113 A megoldásra egészen 1717-ig kellett várni, amikor Polgár végérvényesen kikerült a hét szabolcsi hajdúváros közösségéből. 662
