Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Török Péter: A szabolcsi hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharc idején
A SZABOLCSI HAJDÚVÁROSOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN Ez a távolságtartás jellemezte a szabolcsi hajdúvárosokat néhány héten keresztül, hiszen nem tudhatták, hogy ez a felkelés nem jut-e az 1697. évi, a császári katonaság által rövid idő alatt elfojtott Tokaj környéki lázadás sorsára, illetve egyelőre II. Rákóczi Ferenc személye sem győzhette meg őket arról, hogy az azonnali csatlakozást válasszák. Érthető: a visszanyert/megtartott kiváltságokat a magyar király erősítette meg, és félő volt, hogy egy nyílt lázadás minden elért eredményt tönkretenne. A leendő fejedelem 1703. július 16-17-én Naménynál kelt át a Tiszán és várta, hogy a felkelés hírére a jogaiktól megfosztott jászok, kunok és hajdúk azonnal hűséget fogadnak.11 Nem véletlenül fogalmazódott meg ez az elvárás, mind Rákóczi, mind Bercsényi már a kezdetektől fogva számolt ezekkel a fegyveres közösségekkel. A hajdúktól lovas szolgálatot vártak, és több ezred kiállítását remélték.12 A terveik alapján nagyon rövid idő alatt ütőképes, kipróbált katonákból álló haderő állt volna a kuruc vezetők rendelkezésére. Az elképzelés megvalósítása azonban döcögött, a szabolcsi hajdúvárosok esetében továbbra sem beszélhetünk önkéntes és azonnali csatlakozásról, erre utal Rákóczi emlékiratában: „Különféle módokon sürgettem a hajdúvárosokat fegyverfogásra, de nem tudtam őket rábeszélni.”13 Kifejezésre juttatták félelmüket, hogy a kállói várban tartózkodó ellenség bosszút állhat rajtuk, amit szerettek volna elkerülni. Emiatt arra kérték Rákóczit, hogy előbb foglalja el a várat, hogy ne legyen császári katonaság a városok, köztük Debrecen hátában.14 A fejedelem a következőket írta emlékiratában erről a kérdésről: „E célból parancsot küldtem a hajdúvárosoknak, amelyek katonasága rögtön Kálló bevétele után kibontotta zászlait.”15 Széchényi Könyvtár, Kézirattár (a továbbiakban: OSZK Kt.), Fol. Hung. 1389. Thaly Kálmán gyűjtemény (a továbbiakban: Fol. Hung. 1389.), Ila. k. fol. 131. Draskóczi Sámuel levele Koháry Istvánnak. Balog, 1703. jún. 12. 11 Mémoires sur la guerre de Hongrie depuis 1703 jusqüa sa fin. In: IL Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Ford. Vas István. A tanulmányt, a jegyz. írta Köpeczi Béla. A szöveget gondozta Kovács Ilona. (Archivum Rákóczianum. III. oszt. írók. II. Rákóczi Ferenc művei I.) Bp. 1978. 304. A bihari hajdúvárosok az elsők között bontottak zászlót Rákóczi mellett, hogy harcba szálljanak a nemrég elvesztett privilégiumaikért. A bihari harcokra lásd Gottreich László: A bihari nép harca 1703-1704-ben. Hadtörténelmi Közlemények 2. (1955) 3-4. sz. 92-133. Újabban Seres István: A bihari hajdúvárosok a Rákóczi-szabadságharcban. Hadtörténelmi Közlemények 122. (2009) 2. sz. 392-441. 12 Perjés Géza: A Rákóczi-összeesküvés tervei a háború megvívására. In: Rákóczi-tanulmányok. Szerk. Köpeczi Béla - Hopp Lajos - R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1980. 131. 13 Rákóczi emlékiratai i. m. 311. 14 Rákóczi emlékiratai i. m. 311. „Azt abban hagyván, az hajdú városokra, kiknek insurrecti ójokát kívánja, de azok Kálló várára halasztván [...].” - Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. In: Rákóczi Tükör. Naplók, jelentések, emlékiratok a Rákóczi-szabadságharcról I. Szerk. Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes. Bp. 2004. 85. 15 Rákóczi emlékiratai i. m. 312. Kálló elestéről tudtak a császári csapatok is: „A szolnoki parancsnok írja nekem, hogy Kálló vasárnap megadta magát.” - Globitz ezredeslevele Baiz János Kristófhoz. Szeged, 1703. aug. 4. A levelet közzétette Esze Tamás: A Tisza-vonal védelme a kurucok ellen 1703-ban. 643
