Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
TÓTH KATA és a beszterceieknek a kincstár számára fizetendő juhdézsma elengedését, olyan érveléssel, hogy „ők nem a magok, hanem inkább a Havasalföldi határon tarthatnak juhokat”. Ez a pont belekerült még az erdélyi országgyűlési végzéseket magába foglaló Approbatae Constitutiones című törvénykönyvbe is 1653-ben. Ez azonban már I. Rákóczi György fiának, II. Rákóczi Györgynek a fejedelemsége alatt történt; a juhtulajdonosok addigi kettős terhére vonatkozó panaszokról nem szólnak a források.103 103 Approbatae Constitutiones i. m. 61.; EOE XL 167-168. Iorga szerint a barcasági román pásztorok mindig is Havasalföldnek fizették ajuhdézsmát; a brassóiak azonban ezt maguknak akarták volna, ezért panaszt tettek Rákóczinál, aki ezért eszközölte ki Máté vajdánál az évi 5000 forint fizetését. - Ior ga, N: Brasovul si romini i. m. 355. 104 Documente privitoare la istoria Ardealului i. m. IX. 323-324. 105 Stoicescu, N: Matei Basarab i. m.138. 106 Levelek és okiratok i. m. 109. Sirbu szerint Kádas a Keresztesi által vezetett követségnek lehetett tagja 1633 márciusában. - Sirbu, L: Mateiü-Vodá Básárabás i. m. 58., 3. jegyz. 107 Levelek és okiratoki. m. 109. 108 Török-magyarkori i. m. IV. 244-245. Mielőtt Szalánczy 1633 júliusában Máté vajdához utazott, Rákóczi részletes utasításokat adott neki, miről tárgyaljon a vajdával: a legelőhasználat szabályozása azonban csak egyik pontja volt az előterjesztendő ügyeknek, sokkal fontosabbnak számított az éves adó fizetésének sürgetése.104 Noha Stoicescu úgy véli, a juhdézsma után a fejedelem részére fizetendő évi 5000 forintról szóló egyezmény már az 1633. júliusi találkozó alatt létrejött,105 Szalánczy a jelentésében erről nem szólt. A juhok dolgát illetően pedig csupán azt közölte, hogy amit a vajda „Kádas uraméknak” mondott, az „nem leszen többször”, ugyanis a „boérok, az kié volt az előtt az az dézmálás helyett való jövedelem, azok zúgolódtak”.106 Nemcsak a vajdától függött tehát az erdélyiektől vett juhdézsma szabályozása, hanem a bojároktól is, akik az erdélyiek legeltetéséből eddig saját maguk számára húztak hasznot. Szalánczy még azt is hozzátette, hogy nem Rákóczi „része felől zúgolódtak, hanem az ő [Matei Basarab] része felől”. Felhetőleg a bojárok eddigi jövedelmét szándékozta volna a vajda kisajátítani az Erdélynek fizetendő éves pénzösszeg összegyűjtése céljából. Noha a vajda ígéretet tett Szalánczynak 6000 forint mihamarabbi fizetésére az erdélyi fejedelem számára, a bojárok ellenvetése miatt 1633 júliusában még nem született megállapodás az erdélyi juhtulajdonosok által fizetendő dézsmáról.107 Legelőször az 1635-ös oklevél és a benne lévő megállapodás tükrözi egyértelműen a két ügy összefüggését: a vajdának fizetendő juhdézsma elfogadása ellenében Rákóczi minden év április 24-én 5000 aranyforintot kap a vajdától, valamint „egy jó főfejedelemnek való török lovat fejedelmi minden szerszámával együtt és egy jó kantáros paripát”.108 Egy ugyanilyen tartalmú oklevelet állítottak ki a havasalföldi bojárok is, amelyben az egyezménnyel kapcsolatos egyetértésüket 626
