Századok – 2024
2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században
ERDÉLYIEK VÁNDORPÁSZTORKODÁSA HAVASALFÖLDÖN A 16-17. SZÁZADBAN és kismértékű népességgyarapodás itt is kimutatható.82 Ezenkívül Erdély fontos piaca volt a havasalföldi gyapjúnak: az alvinci posztómanufaktúra a Kárpátokon túlról hozatta nyersanyaga egy részét,83 a brassói városbíró, Michael Hermann pedig 1649-ben Diicul nagyfegyvernöktől {mare spatar) kért gyapjút.84 Nem tudni azonban, hogy a megváltozott időjárási tényezők miként hatottak Havasalföld juhtenyésztésére. Diicul nagyfegyvernök ugyanis levelében azt válaszolta Michael Hermannak, hogy az idő, noha március van, még mindig télies, széna nincs, a fű nem nő, a jószágok legyengültek, és ezért nem küldi még neki a kért gyapjút.85 A szintén brassói Paul Bencker a naplójában megjegyzi, hogy az 1684-es tél szokatlanul hosszú volt nagy hóval, és több ezer juha veszett oda „mind a havasalföldieknek, mind a mi oláhjainknak” (azaz az erdélyi románoknak).86 Érthető tehát, hogy Antonie vajda a bolgárszegieknek adott 1669-es kiváltságlevelében külön engedélyt adott arra, hogy téli hóvihar esetén az erdőkbe húzódjanak:87 az erdő nemcsak menedéket, de élelmet is nyújthatott az állatoknak.88 Ha tehát a politikai és a gazdasági feltételek adottak is voltak a külföldön való legeltetésre, az éghajlati körülmények, illetve a juhok állapota nem mindig volt kedvező. 82 Led Lehr: Factori determinanti in evolutia demograficá a Tàrii Româneçti in secolul al XVII-lea. Studii §i materiale de istorie medie 7. (1974) 162-204. 83 Erdély története i. m. IL 822. 84 Lorgd, N: Brasovul si romîni i. m. 46-47. 85 Uo. 86 Auszug aus dem Diarium i. m. 212. 87 Sterie Stingh e: Din trecutul Românilor din Schei, Gazeta Transilvaniei, 1937. február 25. 2. 88 Henri H. Stdhl: Contributii la studiul satelor deválmase romínesti I —III. Bucuresti 1958. I. 255. 89 Documente privitoare la istoria Ardealului i. m. II. 271.; VII. 294., 302-303., 307-308. 90 Metes, St.: Pástori ardeleni i. m. 23; Veress, A.: Pástoritul ardelenilor i. m. 146.; Fenesdn, C.: Doua acte i. m. 110-111.; Földes, L.: „A vándorló Erdély” i. m. 373-374. Bár az egyes tényezők hatása területenként és időben is különbözött, általánosan elmondható, hogy mind Erdélyben, mind Havasalföldön a 16. század közepétől kezdve megnőtt a kereslet a nyári és téli legelők iránt. Ennek következtében mindinkább gyakoribbá váltak a legelőhasználattal kapcsolatos összetűzések a két ország között.89 Ez egyre inkább szükségessé tette a legeltetés írásbeli szabályozását, ami a 17. században már nem csak helyi szinten figyelhető meg. A legelőhasználat szerepe a 17. századi erdélyi és havasalföldi politikai kapcsolatokban Szinte nincs olyan vándorpásztorkodással kapcsolatos tanulmány, mely ne tenne említést Máté (Matei Basarab) havasalföldi vajda I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek kiállított 1635. évi okleveléről.90 Ebben Máté vajda azért cserébe, hogy 623
