Századok – 2024

2024 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Kata: Erdélyiek vándorpásztorkodása Havasalföldön a 16–17. században

TÓTH KATA

a fejedelemségkori viszonyokat.4

Ha más történészek, néprajzkutatók, antropológusok, földrajztudósok írtak is a kora újkori időszakról, minden kritika nélkül Metes és

Veress munkáira hivatkoztak.5

Ez magától értetődő, hiszen a témára vonatkozó források hiánya nagymértékben megnehezíti a 16-17. századra vonatkozó további kutatásokat. A pásztorok ugyanis ritkán hagytak maguk után írásos emlékeket, különösen ha Európa egy, forrásokban amúgy is szegényebb részén foglalkoztak állattenyésztéssel.6

4 Földes László: „K vándorló Erdély”. Történeti-néprajzi vizsgálatok az Erdély-Havasalföld közötti transhumance-ról. Ethnographia 93. (1982) 353-389.

5 Laurian Somesan: La

transhumance des bergers transylvains dans les Provinces Roumaines. Revue de Transylvanie 1. (1934) 1. sz. 465-476.; Romulus

Vuia\

Tipuri de pástorit

la

romîni (sec. 19 - începutul sec. 20.). (Studii

de

etnografie. Academia

Republicii

Populare

Romine

3.)

Bucuresti

1964;

Constantin Constantinescu-Mircesti'. Pàstoritul transhumant si implicatiile lui in Transilvania si Tara Româneascà in secolele XVIII-XIX. Bucure§ti 1976; Radu Totoianu\ Pàstoritul in Màrginimea Sebesülni.

Cluj- Napoca 2021.

6 Vo. Thomas Wallerström'.

The

Saami between East and West in the Middle Ages: An Archaeological Contribution to the History of Reindeer Breeding. Acta Borealia 17. (2000) 1. sz. 4.; Fabian Kümmekr:

Korcula. Ländliche

Lebenswelten und Gemeinschaften im venezianischen Dalmatien (1420—1499). Berlin-Boston 2021. 55.; Eugene Costello - Kevin Kearney - Benjamin Gearey: Adapting

to the Little

Ice

Age in Pastoral Regions: An Interdisciplinary Approach to Climate History in North-West Europe. Historical Methods: Ajournai

of

Quantitative and Interdisciplinary History 56. (2023) 2. sz. 77.

7 Iorga,

N.:

Acte románesti

i.

m. 193-212. Néhány,

elszórtan fennmaradt peranyag is tanúskodik az egyes falvak, illetve magánszemélyek közötti szokásjogon alapuló megállapodásokról: Documente

privitoare la istoria Ardealului i.

m.

VII.

309-310.; Uo. IX. 278-279.

8 Documente

privitoare

la istoria românilor

i.

m.

XI.

783-883.; Urbariile

Tärii Fägärasului i.

m. I

—IL; Domeniul Gurghiu (1652-1706). Urbarii, inventare si socoteli economice.

Ed. Liviu Ursutiu.

Cluj-Napoca 2007; Toma

Cosmin Roman:

Sibiul

între diplomatie §i

rázboi.

Sibiu

2017.

Elegendő forrásanyag áll azonban a történészek rendelkezésére a kora újkori Kárpátokon átívelő vándorpásztorkodás önálló kutatásához. Való igaz, hogy mivel az erdélyiek gyakrabban legeltették nyájaikat Havasalföldön, mint Moldovában, ez utóbbit illetően lényegesen kevesebb forrás maradt fenn, melyeknek nagy részét pusztán helyi megállapodások teszik ki.7

Mivel a vándorpásztorkodás tanulmányozásakor szükséges figyelembe venni a hatalmi és birtokviszonyokat, valamint a gazdasági és társadalmi körülményeket is, jelen tanulmány kereteit meghaladná az erdélyieknek mind Havasalföldön, mind Moldovában való pásztorkodásának bemutatása.

Elemzésem fő tárgyát ezért az erdélyiek havasalföldi legelőhasználata képezi, melyről többfajta és nagyobb számú forrás áll rendelkezésre. Ez alatt nem csak azok, a két fejedelemség közötti diplomáciai kapcsolatok során keletkezett források értendőek, melyekre részben Metes

és

Veress hivatkoztak, részben pedig az ő tanulmányaik publikálása óta jelentek meg. A kora újkori számadáskönyvek és urbáriumok csak példákként szerepelnek a munkáikban, pedig részletes elemzésük új adatokkal szolgál a vándorpásztorkodás történetéhez.8

Az erdélyi 610