Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország (újra)felfedezése. Egy szociográfiai sorozat indulása a Kádár-korszakban
BARTHA ÁKOS a korrektség határai közé szorították”,80 és Végh is hangsúlyozta jószándékát a kötet lapjain. Helyenként finomított is szövegének élén (a „gyengeelméjű” gyerekek gyenge teljesítményűek lettek, a sanyarú állapotok fő okává pedig a régi tanács lépett elő), az összkép azonban - meglepő módon - még komorabb lett a négy évvel korábbinál. A gyerekek italozásáról és tetvességéről új részek kerültek be a műbe, ahol helyet kapott a lelketlen orvos, a babonás pap és a hangsúlyosan nemtörődöm országgyűlési képviselő is. A szerző külön foglalkozott a helyi gyilkosságokkal és öngyilkosságokkal, 350 analfabéta helyett pedig immáron 400-at talált a községben. Végh hangsúlyozta, hogy a történelmi gyökerű elmaradottság nem lehet magyarázat a sanyarú jelenre. „A huszonnegyedik órában járunk ahhoz, hogy magunkba nézzünk: mit mulasztottunk”81 — állapította meg a népiek nemzethalál-víziójának szellemében.82 Általában véve is igyekezett „olyan keretbe ágyazni munkáját, amely tisztán felidézi a két világháború közti hagyományokat, a Viharsarkot, A néma forradalmat és más műveket. [...] Szövege egyszerű és szókimondó” — olvashatjuk Kiss László tanulmányában.83 80 Szerkesztői jelentés Végh Antal Erdőháton, Nyíren c. munkájáról, n. n. 1971. dec. 3. MNL OL XXIX-I-34-b, 14/1. tétel. 81 Végh Antal: Erdőháton, Nyíren. Bp. 1977. [1972.] 9. Vö. uo. 20-48. 82 A népiek nemzethalál-vízójához lásd Bartha Ákos: Populizmus, népiség, modernizáció: Fejezetek a kelet-közép-európai politikai gondolkodás 20. századi történetéből. Bp. 2017. 162. 183. 83 Kiss L.: Állóvízi vihar i. m. 67. 84 Végh A.: Erdőháton, Nyíren i. m. 93., 99. Idézet: uo. 132. 85 Lásd pl. az A 6714-es személy és A te országod című novellát. - Tar Sándor: A te országod. Válogatott és új novellák. Bp. 1993. 7-16., 266-291. 86 Ezek a részek Kovács Imrének a falusi „kultúrközéposztályra” vonatkozó harmincas évekbeli kritikájára emlékeztetnek. - Kovács Imre: A néma forradalom. Bp. 1937. 109-111., 132. Az író sajátos módon tartotta be az ellenpólusra vonatkozó ígéretét is könyvének Vaja gazdag, de... című fejezetében, ahol az egyik alfejezerének A lakosság elmarasztalása címet adta — a tartalomhoz illően, csibészes őszinteséggel. Végh a mátészalkai szeméthegyekről, illetve a hírhedt „fekete vonat” analfabéta munkásairól felskicceit vitriolos riportjaiban is elemében volt: „Bűz és szenny mindenfelé. Részegek hánynak a váróterem kövére; fojtó füst terjeng. Itt várakoznak kisgyermekeikkel, csecsemőikkel az utazó anyák is” — festett nonkonform képet a „munkás-paraszt kormány” által szimbolikusan piedesztálra emelt munkás-parasztokról,84 semmiben sem maradva el — például — Tarr Sándor nyolcvanas évekbeli prózájának naturalizmusától.85 Végh kritikus megjegyzéseiből bőven jutott a - szerinte - saját pecsenyéjüket sütögető újfehértói KISZ-kádereknek, az alkalmatlan téeszelnököknek, valamint a korruptnak és műveletlennek beállított helyi vezetőknek.86 Kendőzetlenül írt továbbá saját családjának nem éppen osztályharcos vonásairól, a földjének elvesztését megsínylő édesapjáról, és - helyiként — még egy túri orvhalászatra is el tudott jutni. „Az állami gazdaságnak 572
