Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Hegedüs Gyula: Befogadás és integráció. Az 1956-os magyar menekültek az Egyesült Királyságban
HEGEDŰS GYULA és ígérgetéseinek hatására egy életre tanulságul szolgáló meggondolatlan lépést tettünk, és elhagyva hazánkat, Nyugatra jöttünk. Megbántuk cselekedetünket. Jelenleg Angliában vagyunk, és hazatérésünk érdekében megtettük a szükséges lépéseket, amihez a londoni magyar követség segítségét is igénybe vettük. Rövidesen hazatérünk.”101 101 A Külügyminisztérium sajtónyilatkozata külföldön tartózkodó magyarokról. Népszabadság, 1956. december 25. 10. 102 Népszabadság, 1957. július 11.8. 103 Kushner, T. — Knox, K: Refugees in an Age of Genocide i. m. 259-260. 104 Uo. 260. Néhányan részletesebben is megosztották élményeiket, bár lehetnek kétségeink afelől, vajon e cikkeket valóban a hazatért menekültek és nem a pártlap szerkesztői fogalmazták-e. A Népszabadság 1957. július 11-i számában ízes kóstoló a kapitalizmus örömeiből, Budapest — barakk (London) — Budapest címmel jelent meg egy hazatért menekült beszámolója. Leírja, hogy a Szabad Európa Rádió „uszításainak” engedve, 1956. november 5-én átment Ausztriába, 26-án pedig már egy Angliába tartó repülőgép fedélzetén ült. Az első csalódás akkor érte őt, amikor a „beígért” fényes lakás helyett egy fabarakkban szállásolták el, majd amikor munkát kapott, nem tudott a szakmájában elhelyezkedni, hanem takarítóként kellett dolgoznia. A történetben szerepel egy „hájas” gyárigazgató, az angol titkosszolgálat Kocsis nevű ügynöke, valamint egy magyar pap is, aki - állítólag - a londoni magyar követség munkatársainak megvetésére biztatta a menekülteket a Mindszenty-klubban. A szerző úgy vélte, hazatérése jó döntés volt: „Elég jól keresek. Munkámmal, életemmel elégedett vagyok”.102 A cikk tökéletesen illusztrálja a pártpropaganda narratíváját az ötvenhatos „disszidensekről”, felvonultatva a rendszer összes ellenségét a Szabad Európa Rádiótól a kizsákmányoló kapitalistán és a nyugati titkosszolgálaton keresztül a klerikális reakcióig. Bár kétségtelen, hogy a hazatérők és a „problémás” menekültek esetében nem volt sikeres az integráció, összességében elmondható, hogy a brit kormány, a civil szervezetek és a lakosság anyagi támogatásának, munkájának és pozitív hozzáállásának köszönhetően a magyar menekültek döntő többsége viszonylag gyorsan és könnyen integrálódott a brit társadalomba. Egy 1959. évi BCAR-jelentés szerint „a magyarok döntő többsége jól beilleszkedett a brit közösségekbe, és élik a brit munkásosztálybeli állampolgárok normális életét az iparvárosokban”.103 A Kushner —Knox szerzőpáros által készített interjúk azonban valamelyest árnyalják a képet: a magyar menekültek közül sokan nem angolokkal, hanem más nemzetbeli menekültekkel (például lengyelekkel) tartottak fenn kapcsolatokat. A menekültek gyermekei azonban már tökéletesen integrálódtak a brit társadalomba.104 554
