Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szász Hunor: Adatok a 18. századi székely székek igazságszolgáltatási intézményeinek történetéhez. Csíkszék esete 1708–1780 között
SZÁSZ HUNOR Nemes Ádám által vezetett bizottságra bízta a reform megtervezését és végrehajtását. A bizottságban — a székelyek részéről — Siménfalvi János és Bándi András vett részt. A Nemes-féle bizottság 1762/63-ban felmérte az erdélyi igazságszolgáltatás állapotát, majd elkészítette a reformokat illető javaslatát {Praevium opus [...] de tollendis impedimentisprocesuum juris) A folytonos táblák tervezetét a Gubernium 1763 januárjában terjesztette a Kancellária elé. E szerint a javaslat szerint Alcsík, Felesik és Kászon bíráskodási (és egyben közigazgatási) központja Csíksomlyó lett volna. A főkirálybíró elnöklete alatt minden széki tisztviselőnek részt kellett vennie a munkában és a döntéshozatalban. A főkirálybírón kívül a táblának tizenkét állandó {actualis) résztvevő je (három alkirálybíró, egy nótárius, egy adótárnok [perceptor], hét esküdt ülnök) és tizenkét számfeletti {supranumerarius) tagja volt.74 A számfeletti ülnökök feladata az állandó ülnökök helyettesítése volt betegség vagy szolgálati távolmaradás esetén, de besegítettek a kiküldetéssel járó közigazgatási vagy igazságszolgáltatási feladatokba is. A táblai személyzethez tartozott, de nem volt a bírói testület tagja, azaz nem rendelkezett szavazati joggal a nótárius segéde, az írnok, valamint a procurator. A tábla kiszolgáló személyzetének része volt az ajtónálló {ianitor), a börtönőr, a hajdúk és a nyargalok {obequitatores, vagyis nyargaló huszárok, lovas hajdúk).75 Az uralkodó 1763 őszén hagyta jóvá a tervezetet, amely a régi igazságszolgáltatási intézmények (viceszék, derékszék) eltörlését és egy folytonosan működő, központilag szabályozott és ellenőrzött intézmény létrejöttét jelentette. Az uralkodói rendelet meghatározta a táblai személyzet fizetését is.76 73 Hajdú Lajos: Az állandó táblák (tabulae continuae) létrehozása Erdély megyéiben és a székely székekben, 1763/64. In: Jogtörténeti Tanulmányok VI. Szerk. Benedek Ferenc - Szita János. Bp. 1986. 119-120.; Székelyföld története i. m. II. 399. 74 Szádeczky-Kardoss L.: A székely nemzet i. m. 347. 75 Uo. 76 Hajdú L.: Az állandó táblák i. m. 120-121. 77 Uo. 122-123.; Szádeczky-Kardoss L.: A székely nemzet i. m. 346-347. 78 Székelyföld története i. m. II. 401. A földrajzi körülményeket figyelembe véve Bardóc-, Miklósvár- és Gyergyószéken külön folytonos táblát hoztak létre, csökkentett létszámmal. Itt az előírt hat ülésszak sem volt kötelező, az üléseket szükség szerint tarthatták meg. A központi szabályozás nem írta elő számukra a hajdú, írnok, seborvos és ügyész működését, csupán a börtönőrről rendelkezett. A rendelet kilenc tényleges és valamivel kevesebb számfeletti ülnöki állást írt elő a kisebb táblákon, előbbieknek rendszeres fizetéssel, utóbbiaknak napidíjjal.77 A gyergyószéki tábla a csík—kászoninak volt alárendelve, ami főként csak annyiban nyilvánult meg, hogy itt is a főkirálybíró töltötte be az elnöki tisztséget, de távollétében a gyergyói alkirálybíró helyettesít(h)ette.78 Néhány évig a csík—kászoni tábla ügyésze 460
