Századok – 2024
2024 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szász Hunor: Adatok a 18. századi székely székek igazságszolgáltatási intézményeinek történetéhez. Csíkszék esete 1708–1780 között
SZÁSZ HUNOR Ferenc főkirálybíró a széken kívül tartózkodott, így levélben tartotta a kapcsolatot vicetisztjeivel. Mivel ekkor már betegeskedett, a derékszék időpontját elhalasztották. Kálnoki december 27-én rendelte el január 12-13-ra a székgyűlést, kilátásba helyezve, hogy azt követően rögtön a derékszékeket is megtartják, ezért a peres felek álljanak készenlétben.58 A korszak igazságszolgáltatására jellemző, hogy a főkirálybíró közbejött betegsége vagy személyes ügye teljesen meghiúsíthatta a már korábban meghirdetett törvényszéket.59 Ez nem kevés bosszúsággal és kárral járt a pereskedő lakosság számára. A folytonos táblák felállítása előtt azonban a másodfokú per folyamra ez a labilitás és kiszámíthatatlanság volt jellemző. A felettes hatóságok próbáltak némi stabilitást bevezetni a derékszékek működésébe, de kevés sikerrel. 1755-ben az országgyűlés és a Királyi Tábla utasította a székely törvényhatóságokat, hogy a derékszékeket a pünkösdi ünnep alatt is tartsák meg, ezáltal biztosítva a törvénykezés folyamatosságát. A rendelkezés csak az ünnep után engedélyezte a törvénykezési szünetet. Csíkszékben azonban Haller Pál főkirálybírót egy országos feladattal bízták meg, így a derékszékek mégiscsak az ünnep utáni időszakra maradtak.60 58 DJAN H F 29, II/3. fol. Irv. Kálnoki Ferenc utasításai, 1746. dec. 27. 59 DJAN H F 27, XII/53. Haller Pál utasítása a széki tiszteknek, 1757. máj. 21. 60 DJAN H F 27, X/77. Haller Pál elmarasztaló levele a széki tiszteknek, 1755. máj. 30. 61 MNL OL F 46, 1752/797. Csíkszék közösségének panaszlevele a Guberniumhoz, 1752. nov. 1752 tavaszán Haller Pál kísérletet tett a derékszékek megreformálására azáltal, hogy a korábbi társszékenkénti törvényszék helyett egyetlen, a négy társzszék számára közös derékszéket rendelt Csíksomlyóra. Az újítás felháborodott tiltakozást váltott ki a társszékekből. Megfigyelhető, hogy ebben az időszakban még rendkívül erős volt a társszékek partikuláris különállásának elve. Ahogy forrásainkból kiderül, a korszak embere nehezen tartotta elképzelhetőnek, hogy egy viceszékről derékszékre fellebbezett pert a társszék határain kívül, egy másik társszékben tárgyaljanak, mivel csak a saját (társ)székét tartotta kompetens fórumnak. A főkirálybíró azonban kész tények elé állította a társszékeket, megszabva a közös derékszék helyét és idejét. A társszékek közössége (szabadszékelyek, ló fők és nemesek egyaránt) azonban e lépést a régi szokásjog és a megmaradt székely szabadság megsértéseként értékelték, ezért a Guberniumhoz fordultak panaszukkal. A Gubernium igazat adott Hallernek, egyetértve a költséghatékonyságra és időtakarékosságra épülő érvelésével.61 A főkirálybíró kísérlete azonban tiszavirág-életűnek bizonyult, a széki tiltakozás célt ért, és a derékszékek rövidesen újra társszékenként üléseztek. Haller 1752 végén az alcsíki derékszék számára az 1753. január 18-20. közötti időpontot jelölte ki, helyszínnek pedig az alcsíki viceszék üléseinek helyét, Csíkszentimrét nevezte meg. Fontos kiemelni, hogy a derékszékre, mint ahogy korábban utaltam rá, közvetlenül az ugyanott tartott 456
