Századok – 2024
2024 / 1. szám - TRANSZNACIONÁLIS ÉS GLOBÁLIS FOLYAMATOK A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON - Bencsik Péter: A nemzetközi migráció és Magyarország a globalizáció 19. századi hulláma idején
BENCSIK PÉTER A védkötelezettség szabályainak kijátszását csak az osztrák és a magyar hatóságok szoros együttműködésével lehetett (volna) meggátolni. 1901-ben elindultak ugyan az erre vonatkozó tárgyalások, de rendkívül vontatottan haladtak. Ausztria 1900-tól írta elő, hogy az 50 évnél fiatalabb férfiaktól az engedélyezett hajóstársaságok kérjenek hadkötelezettségi igazolást. Az osztrák kormány ezután kereste meg a magyar felet, hogy ezt a szabályt kiterjeszthetik-e a magyar állampolgárokra is. A magyar fél ehhez hozzájárult - hamarosan már nemcsak az Ausztriában hajójegyet vásárlók, hanem az ott elfogott illegális (útlevél nélküli) kivándorlók esetében is, de csak a 17 és 36 év közötti életkorban. Ausztria éveken át ragaszkodott a magasabb korhatárhoz, de végül engedett. A megállapodás természetesen vonatkozott volna a Magyarországon át kivándorolni szándékozó osztrákokra is. A magyar félnek azonban közjogi aggályai voltak, emellett attól tartott, hogy indokolatlan zaklatás érheti az állampolgárait. A tárgyalásba - a két német hajóvállalat miatt - a német kormány is bekapcsolódott, és hajlandónak mutatkozott előírni a HAPAG és a Lloyd számára, hogy ne engedjenek magyar utasokat hajóra szállni útlevél (vagyis védkötelezettségi engedély) nélkül. Viszont feltételül szabták, hogy Bécs és Budapest is egyezzen meg egymással. Erre 1908 végén került sor: a megfelelő igazolás nélküli magyar kivándorlókat mindkét fél feltartóztathatta és visszafordíthatta (de más eljárást nem folytathatott le ellenük).80 A megállapodás további öt évig nem lépett hatályba, az utolsó akadályok elhárulása után ezt csak 1914 elején öntötték jogi formába. Ezek alapján az osztrák állampolgárok ellenőrzését a magyar szervek végezhették el, a magyar állampolgárok ellenőrzésére pedig az osztrák hatóságok a Monarchia külső határain voltak jogosultak. Bő két évtizede még amellett érveltem, hogy ez az ellenőrzés a belső (tehát a magyar-osztrák) határ mentén zajlott, de a levéltári források ismételt vizsgálata után meggyőződtem arról, hogy ez tévedés.81 Ha nem is a Monarchián belül, de mindenesetre olyan határszakaszokon indult el kötelező, bár szelektív (a 17-36 év közötti férfiakra kiterjedő) útlevél-ellenőrzés, ahol erre 1865 óta nem volt szükség (például az osztrák-bajor határszakaszon). Ez az intézkedés talán hatékonyabban gátolta volna az engedély nélküli kivándorlást az eddigi próbálkozásoknál, de túl későn léptették életbe. 1914 elején mindenesetre útlevél-ellenőrző állomások létesültek Ausztria nyugati határai mentén. Sándor János magyar belügyminiszter 1916-ban úgy vélte, hogy - majd a háború után - ennél sokkal 80 MNL OL K 150-1910-V-20-22489. (3609. cs.) 81 336/1914. ME. rendelet és 27.573/1914. BM. körrendelet. MRT 1914. I. 21-23., 98-99. A rendeletek szövege a korabeli helyi hatóságokat is megtévesztette. Szepes vármegye alispánja feliratában rákérdezett, hogy nem került-e sajtóhiba a szövegbe, de a minisztérium válasza egyértelműsíti, hogy valóban a külső határokon kell csak ellenőrzést végezni. Vö. MNL OL K 150-1914-V-20-4197, 34614/1914. BM. (3609. cs.) 36
