Századok – 2024

2024 / 1. szám - TRANSZNACIONÁLIS ÉS GLOBÁLIS FOLYAMATOK A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON - Bencsik Péter: A nemzetközi migráció és Magyarország a globalizáció 19. századi hulláma idején

A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ ÉS MAGYARORSZÁG körébe került. Ugyanakkor hosszabb időn át egyikről sem született önálló, belső szabályozás, miközben az osztrák jogszabályok sem voltak egyértelműek abból a szempontból, hogy mi történjen a kivándorlók állampolgárságával.66 A korabeli magyar közigazgatási jogról szóló kötet szerint Magyarországon annyi változott, hogy az illegálisan kivándorlók megtartották állampolgárságukat, míg a legáli­san emigrálóknak továbbra is le kellett mondaniuk arról.67 66 Pálvölgyi Balázs: Divergencia vagy aszinkronitás? A kivándorlás osztrák és magyar szabályozásának útjai, 1867-1914. In: Kölcsönhatások. Európa és Magyarország a jogtörténelem sodrásában. Szerk. Mezey Barna. (Jogtörténeti értekezések 50.) Bp. 2021. 246-249. A megfosztó határozatra példa: Bu­dapesti Hírlap, 1858. december 24. 4. 67 Boncz Ferenc: A magyar közigazgatási törvénytudomány kézikönyve I —III. Bp. 1876. II. 56-57. 68 1 871. évi XLIII. te.; Varga Norbert: A honosítás jogintézménye, különös tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és az Osztrák-Magyar Monarchia által kötött 1870-es államszerződésre. Jogtörténeti Szemle 6. (2004) 3. sz. 54. 69 1879. évi L. te. A 36. § szerint „aki egyszersmind más állam polgára, mindaddig magyar állampol­gárnak tekintendő, míg magyar állampolgárságát a jelen törvény értelmében el nem vesztette”. Külön szabályok vonatkoztak az Egyesült Államokba való kivándorlásra. 1870. szeptember 20-án az Osztrák—Magyar Monarchia és az Egyesült Államok állam­szerződést kötött egymással, amely a birodalom mindkét felében hatállyal bírt. Ennek értelmében azok, akik legalább öt évig a másik fél területén tartózkodtak és megszerezték annak állampolgárságát, elvesztették eredeti honosságukat. A felek a kettős állampolgárság eseteit akarták ezzel kiküszöbölni. A szerződés egyben lehetőséget adott a kedvezményes visszahonosításra. A megállapodás évtizedeken át hatott a magyar állampolgársági jogra.68 1870-ben a kivándorlás mérete még el­hanyagolható volt, csakúgy, mint 1879-ben, amikor megszületett az első magyar állampolgársági törvény. Ez a jogszabály az 1870-es államszerződéssel részben el­lentétes előírásokat is tartalmazott. Az állampolgárság elvesztésének egyik esete, a távoliét, csak tíz évnyi, megszakítás nélküli külföldi tartózkodás esetén járt jog­vesztő hatállyal. A törvény 36. §-a értelmében Magyarország elismerte a kettős állampolgárság intézményét, bár a kettős állampolgárok esetében a magyar állam­polgárságot tekintette elsődlegesnek.69 A belső jog és a nemzetközi jog tehát ezen a ponton szembekerült egymással. Az államszerződés értelmében a legalább öt éve az Egyesült Államokban élő, és ott honosságot szerző személy automatikusan el­vesztette a magyar állampolgárságát, míg az első magyar állampolgársági törvény szerint nem. De akár tíz év után sem, mert ha közben hazalátogatott, újabb ma­gyar útlevélért folyamodott, vagy akár csak bejelentette, hogy meg akarja őrizni magyar honosságát, akkor a tíz év számítása újrakezdődött. Ugyanakkor a fenn­maradt források nem utalnak arra, hogy ebből konkrét viták származtak volna. Az 1900-as években született két magyar kivándorlási törvény már tel­jes határozottsággal állt ki amellett, hogy a kivándorló megtarthatja magyar 33

Next

/
Thumbnails
Contents