Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anton Hruboň: A Hlinka-féle Szlovák Néppárt magyarországi kapcsolatainak alakulása
ANTON HRUBON Az így létrejött szlovák államban a HSES-nek mint az egyetlen engedélyezett szlovák pártnak a Magyarországgal szembeni bizalmatlanságát tovább növelte a magyar csapatok 1939. március 23-án délkeleti irányból indított, „kisháború” néven ismert katonai támadása.81 Jóllehet sokan nem értettek egyet a szlovák állam tekintélyelvű rendszerével, a magyar katonai agresszió jelentős mértékben mozgósította a szlovák társadalmat, nem annyira a néppárti kormány, hanem a szlovák terület védelmében. (Csak a rend kedvéért: az első Csehszlovák Köztársaság két évtizedében a demokratikus választásokon a Néppárt legnagyobb támogatottsága 30% körül ingadozott, azaz 10-ből 7 szlovákiai választópolgár más pártra szavazott.) A berlini diplomácia nyomására végül leállított konfliktus nyomán további 1670 km2 terület került Magyarországhoz, ami tovább fokozta az ellentétet Pozsony és Budapest között. 81 Az ún. „kisháború” történetéhez lásd pl. Pavel Micianik: Malá vojna Madarska proti Slovensku 1938-1939. Banská Bystrica 2019. 299-444; Malá vojna v marci 1939 a jej miesto v památi národa. Red. Martin Lacko - Michal Malatinskÿ. Krakov-Bratislava 2016. 204. 82 A reciprocitás elve azt jelentette ebben az esetben, hogy a magyar állam a területén élő szlovák kisebbséggel, míg a szlovák állam a területén élő magyar kisebbséggel zsarolta a másik felet. A magyarországi szlovákok gyűjtőszervezetévé az Emanuel Böhm vezette Strana slovenskej národnej jednoty (Szlovák Nemzeti Egység Pártja) vált. Szlovákiában pedig az Esterházy János által vezetett szlovenszkói Magyar Párt képviselte a magyar kisebbséget. Erről lásd pl. Ján Mitác: Strana slovenskej národnej jednoty na okupovanom üzemi juzného Slovenska v rokoch 1941-1944. Párnát národa 6. (2010) 2. sz. 4-18.; Uő: Politická cinnost Emanuela Böhma v kontexte politickÿch aktivít Slovákov v Madarsku. Párnát národa 7. (2011) 1. sz. 4-19.; Simon Attila: Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945). Somorja 2014. 302.; Martin Hetényi: (Zjednotená) madarská strana na Slovensku 1939-1945. Politické pomery madarskej mensiny po Viedenskej arbitrázi v zrkadle agendy slovenského státneho aparátu. Nitra 2011. 307. 83 Janek I.: Madarské a slovenské revizionistické snahy i. m. 82. 84 A magyar nemzetiségű lakosságnak az első bécsi döntéssel kapcsolatos válogatott megnyilvánulásairól közöl forrásokat: Csak álltunk és sírtunk. Az első bécsi döntés napjai kortársak szemével. Szerk. Simon Attila - Popély Árpád. Somorja 2018. A Magyarországgal kapcsolatos állandó feszültség egyrészt frusztrálta a Tiso vezette szlovák kormányt, mert akadályozta az együttműködést, és a kapcsolatokat a reciprocitás kölcsönösen káros elvének alkalmazására korlátozta.82 Másrészt az úgynevezett „nagy revízió” kísértete — vagyis egész Szlovákia Magyarországhoz csatolása, amelyről Janek István szerint a magyar kormány a „kisháború” után lemondott83 — szintén olyan tényezőként szolgált, amely az 1939—1944 közötti időszakban képes volt hatékonyan mozgósítani a politikailag sokszínű szlovák társadalmat. A nacionalizmust mint a társadalmi mobilizáció eszközét természetesen a magyar kormány is felhasználta.84 A szlovákhoz képest azonban ez minőségileg más, támadó jellegű nacionalizmus volt. Ján Spisiak, budapesti szlovák követ 1939 májusának második feléből származó naplóbejegyzésében azt rögzítette, hogy a magyar propaganda már-már 310
