Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anton Hruboň: A Hlinka-féle Szlovák Néppárt magyarországi kapcsolatainak alakulása
ANTON HRUBON társasági elnök viszont - az államilag támogatott és a személyi kultusz irányába mutató mítoszteremtés ellenére — kritika célpontjává vált.16 16 A kérdésről lásd Ivan Sedivy: T. G. M. K mytologii první ceskoslovenské republiky. Praha 2022. 35-77. 17 Michal Stehlík: Gesi a Slováci 1882-1914. Nezfetelnost spolecné cesty. Praha 2009. 144. 18 Vo váznej eh vili. Slovák, 1919. június 14. 1. 19 Slovenská republika rád. Dokumenty. Red. Miilei György-Anton Smutnÿ. Bratislava 1970. 79. sz. dokumentum, 143-147. 20 Slováci, vlast v nebezpecenstve! Slovák, 1919. június 21.1. 21 A konfliktus történetéről lásd Marián Hronskÿ: Trianon. Vznik hraníc Slovenská a problémy jeho bezpecnosti (1918-1920). Bratislava 2011. 217-260. A konfliktusban szerepet vállaló hadseregek állományáról jó adatokat közöl pl. Rastislav Kazansky: Integrácia územia stredného Slovenská do 1. CSR (Vybrané aspekty konfliktu s Madarskom v rokoch 1918—1919). In: Peter Micko et al: Historické specifiká stredného Slovenská v rokoch 1918-1938. Banskà Bystrica 2008. 23-24. Amint azt Michal Stehlík prágai történész megjegyezte, Szlovákia és problémái az első világháború kitörése előtt csupán mellékes szerepet játszottak a cseh politikai irányzatok elképzeléseiben. A szlovákokkal való kapcsolattartás jórészt személyes kapcsolatokra és barátságokra korlátozódott. A szlovákok nehéz magyarországi helyzetéhez a cseh partnerek nem viszonyultak mélyebb átéléssel, nagyobb együttérzéssel, mint a többi magyarországi nem magyar nemzetééhez és nemzetiségééhez.17 Mindez a Csehszlovák Köztársaság létrejötte után cseh körökben erősen leegyszerűsített és sematikus megállapításokat váltott ki Szlovákiáról és a szlovák társadalomról, ami azután számos esetben okozott félreértéseket, s vált kölcsönös bizalmatlanság forrásává. Ezzel együtt a szlovák néppárti politikusok Szlovákiának a cseh tartományokkal közös államban való létezését tekintették az egyetlen észszerű lehetőségnek, ami a 20. század első két évtizedének tapasztalatai alapján egyfajta védőpajzsként szolgált a magyar felsőbbrendűségre épült magyarországi politikával szemben. Dacára a „Várral” kapcsolatos fenntartásoknak, 1919 júniusában, a bolsevikok nyári ellentámadása idején a Szlovák Néppárt nyíltan kiállt a csehszlovák haza mellett, a Magyar Tanácsköztársaság hadserege ellenében. „Soha többé nem akarunk a magyarok alá tartozni, az utolsó csepp vérig védjük magunkat a betolakodókkal szemben” — mozgósították a Néppárt tagjait a Slovak című napilapban.18 A néppártiak csehszlovák hazafisága tovább erősödött, amikor Eperjesen — a magyar bolsevikok szatelitállamaként - létrejött a Szlovák Tanácsköztársaság.19 Ennek hatására felszólították a szlovák férfiakat az önkéntes katonai alakulatokba való belépésre: „Védelmező anyánk [Csehszlovákia - A. H J fegyverbe hív Titeket. Szükség van a becsületes, bátor ifjakra, hogy visszaverjék ezeréves gyilkosaink támadásait.”20 A Szlovák Tanácsköztársaságnak az 1919. június 6 - július 7. közti átmeneti, a szlovákiai területek mintegy kétötödére kiterjedő fennállása fontos mozzanat volt a Néppárt Magyarországgal szembeni önmeghatározásában.21 A Néppárt felfogásában 292
