Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csíki Tamás: Egy muzikális főúr csődje. Gróf Fáy István társadalmi szerepei a reformkorban és a neoabszolutizmus idején
CSÍKI TAMÁS A konzervatív attitűd és a Habsburg-lojalitás a rendies színezetű kulturális nacionalizmussal fonódott össze. Fáy István sok más neves és névtelen kortársához hasonlóan úgy vélekedett, hogy a nyelv, a zene, a tánc vagy az irodalom a magyar jellegzetességek megjelenítésének, a nemzetiség megerősítésének, valamint az idegen (német) kulturális hatásokkal és a „kozmopolitizmussal” szemben a nemzeti hagyományok megőrzésének az eszköze. (1848 után a nemzeti kultúra pusztulásáért sem az udvart, hanem Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, PálfFy Albertet és Csernátony Lajost okolta.) A művészetek a régmúlt - esztétikai élményt nyújtó - romantikus képzetének megteremtését és „történelmiesítését” biztosítják,132 ám Fáy gróf európai utazásainak tapasztalata alapján érzékelte - a kassai színház kopottas díszleteitől kezdve a szobrászok technikai felkészületlenségén át a nemzeti opera hiányáig - a magyar kultúra pallérozatlanságát, s ennek a felszámolására (még ha hitelekből is) nagyvonalúan áldozott. A verbunkos zene gyűjtésével és feldolgozásával pedig (a korántsem homogén) ízlésvilága társadalmi gyakorlattá vált, és Fáy István kora „lappangó” zenei hagyományának életre keltésében és alakításában vállalt tevékeny szerepet. 132 Fáy István Kisfaludy Sándort egy új rege írására biztatta, Horvát Istvántól pedig azt kérte, hogy a Tudományos Gyűjteményben magyar várakat mutasson be, és azokról művészi metszeteket is közöljön. („Egy várnak a leírása, kivált ha érdekes, emeli a lelket, a históriába az embert járatosabbá teszi, és jobban gyönyörködtet, mint sok más száraz tárgynak elbeszélése, és holmi disszertatiok, melyre igazán el lehet mondani - de verbis quantum vis. ”) - MTA KIK Kt. K 376/66-67. Fáy István Kisfaludy Sándornak, 1843. ápr. 29.; OSZK Kt. Fond XII. Zenei levelek. Fáy István Horvát Istvánnak, 1838. jan. 2. A MUSIC-LOVING LORD’S BANKRUPTCY. COUNT ISTVÁN FÁY’S SOCIAL ROLES IN THE REFORM ERA AND DURING NEO-ABSOLUTISM By Tamás Csíki SUMMARY Count István Fáy (1807-1862), a landowner from Abaúj county, is remembered as a composer, a collector of Hungarian musical traditions and a patron of the arts. This paper focuses on some of the key events of his career and the related social roles he played. In 1846, István Fáy was declared bankrupt and lost his estates, the circumstances of which provide insights into the issues of land management, credit and and indebtedness, and inheritance and family relationships in the pre-1848 period; the protracted litigation also provides an opportunity to examine the legal rules, case law and the interpretation of the law by the opposing parties, as well as the individual experiences of bankruptcy. For Count Fáy, public engagement meant taking part in public debates on the Hungarian language, the arts and musical traditions. The second part of this paper presents these writings, which offers an opportunity to explore their author’s political thinking and to illustrate how different ideas (conservatism, nationalism) were transformed into cultural values and schemes of perception of social and cultural phenomena. 286
