Századok – 2024
2024 / 1. szám - TRANSZNACIONÁLIS ÉS GLOBÁLIS FOLYAMATOK A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON - Bencsik Péter: A nemzetközi migráció és Magyarország a globalizáció 19. századi hulláma idején
A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ ÉS MAGYARORSZÁG John Pierpont Morgan amerikai bankár és iparmágnás irányítása alatt amerikai hajós vállalatok egész sora olvadt össze 1900 és 1902 között, s ezzel létrejött az International Mercantile Marine Co. (IMM), amely több brit céget, köztük a White Star Line-t is magába olvasztotta. Ezzel szemben egyrészt a nagy brit cég, a liverpooli Cunard Steamship Co., másrészt a két német vállalat, a HAPAG és a Norddeutscher Lloyd által dominált Nordatlantischer Schifffahrtskonferenz (ké sőbbi nevén: Nordatlantischer Dampferlinien Verband vagy Continental Pool) állt. Az IMM létrejöttekor a német konszern több belga és angol tagja is átpártolt a Morgan-féle tömörüléshez. Ennek hatására a németek már 1902-ben egyezséget kötöttek az IMM-mel. Az együttműködés kiterjedt a tarifák és az útvonalak összehangolására, valamint a profit megosztására is. A német cégek lényegében hajlandók voltak fizetni az IMM-nek azért, hogy a hatalmas rivális kímélje őket a konkurenciaharcban. A brit kormány ugyanakkor felvette a kesztyűt, és a laissezfaire elvét félretéve az IMM-hez nem csatlakozó legjelentősebb brit hajósvállalatot, a Cunardot jelentős állami támogatással erősítette meg annak érdekében, hogy az atlanti utasszállításban korábban meglévő brit dominanciát visszaszerezze.37 A Cunard és az amerikai—német szövetség éles konkurencia- és presztízsharcba bonyolódott, amelynek részét képezte a minél nagyobb és minél gyorsabb utasszállító hajók építése. A Cunard zászlóshajója a Lusitania, az IMM-é pedig a White Star Line-hoz tartozó Titanic lett. 37 Thomas R Navin - Marian V. Sears: A Study in Merger. Formation of the International Mercantile Marine Company. The Business History Review 28. (1954) 4. sz. 291-328., különösen: 312. és 319.; Feys, T: The Battle for the Migrants i. m. 163-169. 38 Bencsik R: Az útlevélkérdés története Magyarországon i. m. 193., 219. 39 A Missler-ügynökség ugyanakkor Horvátországban - az Adriához közel - szintén kiterjedt ügynöki hálózatot működtetett. Igaz, Fiúméból kétszer annyi ideig kellett hajózni New Yorkig, mint Brémából. - Brunnbauer, U: Globalizing Southeastern Europe i. m. 76-80. A magyar állam — valószínűleg tudtán és szándékán kívül — ebbe a darázsfészekbe nyúlt bele azzal, hogy az 1903. évi kivándorlási törvénnyel kísérletet tett a kivándorlás állami ellenőrzésének megteremtésére. A magyar politikai elit régóta szélmalomharcot folytatott a — főleg brémai és hamburgi — kivándorlási ügynökök ellen. Ennek megfelelően a legtöbb magyar állampolgár a német kikötőkből indult el Amerikába (az 1903 előtti években Bréma 50% feletti arányt képviselt, Hamburg pedig nagyjából 20%-ot).38 Ez földrajzilag érthető volt, hiszen a kivándorlók jelentős része a Felvidékről indult el, amelyhez ez a két kikötő feküdt legközelebb.39 Az 1903. évi kivándorlási törvény azt kívánta elérni, hogy a kivándorlók magyar területről induljanak el, biztosítva a magyar állam felügyeleti lehetőségét. Erre egyedül a fiumei kikötő adhatott módot, ahol azonban ehhez nem állt rendelkezésre a szükséges infrastruktúra, nem voltak modern utasszállító 25
