Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Hajnalka: Török forrás a karlócai békekötés utáni erdélyi–temesközi határszakasz kijelöléséről
TÖRÖK FORRÁS A KARLÓCAI BÉKEKÖTÉS UTÁN Mindemellett a történész szakma a békeokmányok kritikai kiadásával is adós maradt. A témát érintő Habsburg—oszmán békeszerződést először Katona István közölte latinul, ennek és az eredeti latin nyelvű szerződés tisztázatának magyar fordítása is megjelent,9 az oszmán-török szöveget pedig több korabeli történetírói munka is tartalmazza.10 A Habsburg—oszmán békeokmány kritikai kiadásán jelenleg a Szegedi Tudományegyetemen működő HUN-RENSZTE Oszmán Kori Kutatócsoport dolgozik, amely a középkori magyar királyok, majd a Habsburg magyar királyok és német-római császárok oszmán uralkodókkal - 1739-ig, illetve 1791-ig - kötött békeszerződéseinek publikálását tűzte ki céljául. nem született mérvadó munka. - Rifa’at A. Abou-el-Haj: Ottoman Diplomacy at Karlowitz. Journal of the American Oriental Society 87. (1967) 498-512. A tárgyalások olasz szemszögű megközelítéséről, illetve a békét követő Habsburg-oszmán határ kijelölésének menetéről lásd F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően. Századok 140. (2006) 1475-1502.; Uő: Az Oszmán és a Habsburg Birodalom közötti határ kijelölése a karlócai békét követően (1699-1701). PhD-disszertáció (ELTE). Bp. 2008. A karlócai és a konstantinápolyi békék Krími Kánságot érintő részeiről lásd Denise Klein: Tatar and Ottoman History Writing: The Case of the Nogay Rebellion (1699-1701). In: The Crimean Khanate between East and West (15th-18th Century). Ed. Denise Klein. Wiesbaden 2012. 125- 146.; Tóth Hajnalka: A karlócai béke és a Krími Kánság. Keletkutatás (2012) tavasz, 19-31. Érdemes megemlíteni Tóth István György bő másfél évtizeddel ezelőtti, de ma is aktuális kérdésfelvetéseket tartalmazó írását: Tóth István György: Párizsi konferencia a karlócai békéről. Történelmi Szemle 41. (1999) 1-2. sz. 53-56. A nemzetközi kutatás legújabb tanulmánykötete a témában: The Treaties of Carlowitz i. m. 9 Stephano Katona: Historia critica regum Hungáriáé stirpis Austriacae: 1697-1705. Tom. 17. Ordine 36. Budae, 1805. 106-125.; Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526-1790. II/1-2. Szerk. Sinkovics István. Bp. 1968. II/2. 690-700.; A karlócai béke és Európa i. m. 213-225. Vö. Buda expug nata i. m. II. 842. 10 A török nyelvű kiadását lásd Muahedat mecmuasi. 3. eilt. Istanbul 1297/1880. 92-102.; Defterdár San Mehmed Pasa-. Zübde-i vekayiát i. m. 654-662.; Siláhdar Findikldi Mehmed Aga: Nusretnáme. 1. eilt. Istanbul 1962. 357-364. A velencei-török békeszerződés egykorú eredeti latin nyelvű tisztázatáról készült magyar fordítást lásd A karlócai béke és Európa i. m. 239-243.; törökül lásd Defterdár San Mehmed Pasa: Zübde-i vekayiát i. m. 667-672.; Siláhdar Findikldi Mehmed Aga: Nusretnáme i. m. 365-370. A lengyel-török békeszerződés lengyel kiadását lásd Dariusz Kolodziejczyk: Ottoman-Polish Diplomatic Relation (15th—18th Century): An Annotated Edition of Ahdnames and Documents. Leiden-Boston-Köln 2000. 581-598.; az eredeti latin nyelvű tisztázatról készült magyar fordítást lásd A karlócai béke és Európa i. m. 229-235.; törökül lásd Defterdár San Mehmed Papi: Zübde-i vekayiát i. m. 662-667.; Siláhdar Findikldi Mehmed Aga: Nusretnáme i. m. 371-375. 11 Joseph von Hammer-Purgstall: Geschichte des osmanischen Reiches I-X. Pesth 1827-1835. IV. 17-19. Vö. Defterdár San Mehmed Pa^a-. Zübde-i vekayiát i. m. 686.; Anonim osmanh tarihi Az uralkodók, azaz I. Lipót német-római császár (1658—1705) és magyar király (1657-1705), illetve II. Musztafa szultán (1695-1703) által ratifikált békeokmányok kicserélésére a két birodalom 1699 végén egy-egy díszes követséget indított útnak a másik állam székhelyére. A Wolfgang Ottingen gróf vezette Habsburg-követség 1699. szeptember 26-án indult a Portára, konstantinápolyi bevonulásukra pedig 1700 februárjában került sor.11 Az Elcsi Ibrahim 229
