Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Hajnalka: Török forrás a karlócai békekötés utáni erdélyi–temesközi határszakasz kijelöléséről
Tóth Hajnalka TÖRÖK FORRÁS A KARLÓCAI BÉKEKÖTÉS UTÁNI ERDÉLYI-TEMESKÖZI HATÁRSZAKASZ KIJELÖLÉSÉRŐL* A Karlócán 1699. január 26-án aláírt kétoldalú megállapodások egy, Kelet- és Közép-Európában másfél évtizedig (1683/1684-1699) tartó háborút zártak le, amelyet a magyar történetírás visszafoglaló háborúnak nevez. Ennek során a Habsburg Monarchia haderejének - beleértve a magyar végvári katonaságot, a vármegyei és főnemesi bandériumokat — sikerült felszámolnia az oszmánok Kárpát-medencei uralmát. A „visszafoglaló háború” terminus a magyar szemléletet tükrözi, azt, hogy a magyarok nem hódításként, hanem saját javaik viszszaszerzésére irányuló eseménysorozatként tekintettek a háborúra. A német terminológia a „nagy török háború” {der grosse Türkenkrieg) kifejezést használja, ami a hódító jellegre utal, hiszen a Habsburg-ház a háború során olyan területek tényleges birtokosává is vált, amelyekre 1526-tól magyar királyokként ugyan jogot formáltak, de a 17. század végéig nem kormányozhatták.1 A hadakozás négy nagy hadszíntéren — Magyarország mellett Lengyelországban, Velence ellen a Földközi-tengeren és Dalmáciában, illetve 1686 után az oroszokkal szemben is — zajlott. Ennek megfelelően Karlócán is négy kétoldalú megállapodás született az 1684 tavaszán XI. Ince pápa (1676—1689) védnöksége alatt megalakult törökellenes nemzetközi szövetség, a Szent Liga2 fent nevezett államainak képviselői 1 Vö. Gerhard Seewann: Az 1683-1699. évi török háborúk és a karlócai béke kora. In: A karlócai béke és Európa. Dokumentumok a karlócai béke történetéhez 1698-1699. Szerk. Szita László - Gerhard Seewann. Pécs 1999. XII-XIV Továbbá lásd F. Molnár Mónika e számban megjelent tanulmányát. A háború menetéről legújabban megjelent munka: Domokos György: A törökellenes visszafoglaló háború. In: Magyarország hadtörténete I-IV. Főszerk. Hermann Róbert. Bp. 2015-2020. II. 405-446. 2 Már 1684-ben felmerült annak szükségessége, hogy Oroszországot is bevonják a szövetségbe, és ezzel még jobban megosszák a Porta katonai erejét. - R. Várkonyi Agnes: A török háború: Bécstől Budáig (1683-1686). In: Magyarország története 1526-1686. III/1-2. kötet. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1987. III/2. 1622. Vö. Ismail Hakki Uzunçarçili: Osmanh tarihi III/I. Ankara 1988. 460.; Johann Wilhelm Zinkeisen: Geschichte des osmanischen Reiches in Europa I —VIII. Gotha 1840-1863. V. 139. és 1. jegyz. Oroszország csatlakozásának feltételeként 1686-ban ún. örök békét kötött a Lengyel Királysággal. Erről és az oroszok 1697. évi tényleges bekapcsolódásáról a szövetségi rendszerbe lásd Gebei Sándor: A karlócai béke kelet-európai összefüggései. Történelmi Szemle 41. (1999) 1-2. sz. 1-6.; Uö: Az orosz-török béketárgyalások Karlócán és Konstantinápolyban (1699-1700). Aetas 21. (2001) 2. sz. 134-154.; Tatiana Bazarova: The Treaty of Carlowitz and Its Impact on Russian-Ottman relations, 1700-1701. In: The Treaties of Carlowitz (1699): Antecendens, Course and Consequences. Eds. Colin Heywood - Ivan Parvev. Leiden-Boston 2019. 236-237. * Jelen tanulmány a HUN-REN-SZTE Oszmán Kori Kutatócsoporton belül végzett munka eredményeképpen jött létre. 227 SZÁZADOK 158. (2024) 2. SZ. 227-255.
