Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - F. Molnár Mónika: Velencei források a karlócai békéről
VELENCEI FORRÁSOK A KARLÓCAI BÉKÉRŐL és Lorenzo Soranzót 83 konstantinápolyi különleges követté. Isztambulban azután a reisz efendivel és a nagyvezírrel is leültek átbeszélni a békepontokat, és hosszas vita után az eredeti tizenhat ponthoz hozzátettek további tizenhét pontot, és így egy harminchárom pontos oklevél született. Ez tartalmazta - többek közt - a szultán azon írásbeli ígéretét is, hogy a Köztársasággal örök békét akar kötni.84 Emellett Soranzónak sikerült eredményeket elérni a fogolycserék ügyében is, és a velenceiek szabad közlekedésében és kereskedelmében is megegyeztek.85 2017; Uö: Karlofça Antla§masi Sonrasi Osmanh-Venedik Sinirinin Te§ekkülü ve Kapiciba§i Osman Aga’nin Mektuplari (1699-1701). Hacettepe Universitesi Türkiyat Ara§tirmalari Dergisi 35. (2021) 319-348. 83 Lorenzo Soranzo 1699. aug. 16-tól 1704. máj. 9-ig volt rendkívüli követ. 84 Garzoni, R: Istoria i. m. 827. 85 Jászay M.: Velence és Magyarország i. m. 318. 86 A Raguzai Köztársaság mindenképpen el akarta kerülni, hogy közvetlen szomszédságba kerüljön a velenceiekkel, ezért két kisebb helységet (Sutorinát és Neumot) átadott az oszmánoknak. - Tolomeo, R: La Repubblica di Ragusa i. m. 305-323., passim. 87 Kenneth Meyer Setton: Venice, Austria and the Turks in the Seventeenth Century. (Memoirs of the American Philosophical Society 192.) Philadelphia 1991. 411. 88 Ruzzini, C.: Relazione i. m. 366. 89 Ugur Kurtaran: Karlofça Antla§masi ’nda Venedik, Lehistan ve Rusya’ya Verilen Ahidnamelerin Gene! Ozellikleri ve Diplomatik Açidan Degerlendirilmesi. Tarih Ara§tirmalari Dergisi 35. (2016) 60. sz. 115.; Rifa’at, A.: Ottoman Diplomacy i. m. 498-499.; Ekkehard Eickhoff: Venezia, Vienna e i Turchi: bufera nel sud-est europeo 1645-1700. (Orizzonti della storia) Milano 1991. 457-458. Az 1699. február 11-én aláírt okmány alapján végül a Serenissima megtarthat ta a Peloponnészoszi-félszigetet, a Lefkáda szigetén található Santa Maura-erődöt, Ejina és Tinosz szigetét, valamint dalmáciai és albániai szerzeményeit, de Raguza86 számára gondoskodnia kellett kijáratról. A ruméliai erődöket és Prevezát azonban le kellett rombolnia. Lepanto és az égei-tengeri szigetek viszont az Oszmán Birodalom részei lettek,87 vagyis az adriai hajózás biztonságához elengedhetetlen szigeti támaszpontjait az olasz fél nem tudta visszaszerezni. A Velencei Köztársaság által elért eredményeket a béketárgyalás főszereplője, maga Ruzzini úgy értékelte, hogy „az előzetes megállapodások alapján elérhető teljes dicsőséghez és boldogsághoz hiányoznak ugyan bizonyos elemek, de a béketárgyalások során így is mindenképpen emlékezetes és nagy jelentőségű békemű született”.88 A karlócai béketárgyalások kiemelkedő jelentőségűek voltak az Oszmán Birodalom és az európai keresztény államok kapcsolatának történetében. Az oszmánok ugyanis, a korábbi gyakorlattal ellentétben — ahol ők támasztották a feltételeket, és a másik fél kénytelen volt azt elfogadni —, Karlócánál egyenrangú partnerként kényszerültek tárgyalni a keresztényekkel, és első ízben a közvetítők szerepét is kénytelenek voltak elfogadni a tárgyalásokon.89 Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy a Szent Liga ellen folytatott háborúban elszenvedett első komoly veszteségek ellenére (összesen 326 ezer km2 területet kényszerült átadni ellenfeleinek, ebből 32 223
