Századok – 2024
2024 / 2. szám - TANULMÁNYOK - F. Molnár Mónika: Velencei források a karlócai békéről
F. MOLNÁR MÓNIKA uralkodása alatt az oszmánok további vereségeket szenvedtek, a soron következő szultán, II. Musztafa (1695—1703) álma az volt, hogy Nagy Szulejmán szultán példáját követve ismét felemelje hanyatlóban levő birodalmát. Újjáépíttette az oszmán flottát, újabb seregeket toborzott, és elődjei gyakorlatával szakítva — akik maguk személyesen nem kívántak részt venni a hadjáratokon — utolsóként az oszmán szultánok sorában, ő maga állt a hadsereg élére, hogy véget vethessen az évek óta tartó katonai vereségsorozatnak. A császáriak elleni első próbálkozásai eredményesek voltak, és a Mezzomorto Hüszejn pasa által vezetett oszmán flotta, valamint a Velencei Köztársaság hajóhada közti küzdelmek - főleg az idős Francesco Morosini 1694-ben bekövetkezett halála után - váltakozó sikerrel folytak. Antonio Zeno, Morosini utódja megkísérelte elfoglalni az Egei-tenger keleti partvidékén Chios szigetét, de kísérlete kudarccal zárult. Erre az oszmánok megpróbálták visszaszerezni az elvesztett peloponnészoszi területeket, itt viszont a velenceieknek sikerült visszaverniük a támadást. A háború utolsó éveiben zajló androszi (1695), lemnoszi (1696) és a szamothrákéi ütközetek (1697 és 1698) sem vezettek eredményre. Döntő győzelmet vagy komolyabb területi veszteséget ezután már sem a Porta, sem a Serenissima nem könyvelhetett el.17 17 E Molnár Mónika: A Szent Liga harcai az oszmánok ellen, a karlócai és a pozsareváci béke. In: Az Oszmán Birodalom diadala és bukása. Magyar kutatók tanulmányai az oszmán-török történelemről. Szerk. Frank Tibor. Bp. 2022. 197-216.; Sergio Perini: Venezia e la guetta di Morea (1684-1699). Archivio veneto 153. (1999) 45-91.; Venezia e la guetta di Morea. Guerra, politica e cultura alla fine del ‘ 600. A cura di Mario Infelise - Anastasia Stouraiti. Venezia 2005. 18 Egidio Ivetic: La Dalmazia veneta. Studi Veneziani 59. (2010) 89-100.; Filippo Maria Paladini: „Un caos ehe spaventa ”: Po teri, terri to ri e religioni di frontiéra nella Dalmazia della tarda età veneziana. Venezia 2002. A két fél közötti békepuhatolózások már Athén elfoglalása után megkezdődtek, az oszmánok 1688-ban tárgyalásra szólították fel a velenceieket, de a következő évi megbeszélések nem vezettek eredményre. A harcok tovább folytak, és 1693-ban újabb sikertelen békekötési kísérlet következett. Francesco Morosini halála (1694) után a velenceiek — mivel a dalmáciai fronton18 és a Dardanellák blokádjával a tengeren is átmeneti fölényre tettek szert - végül komolyabb fontolgatás nélkül beleegyeztek abba, hogy elküldjék követüket, amikor (II. Musztafa személyesen vezetett magyarországi hadjárata során, 1697-ben Zentánál, a császári csapatok győzelme után) a béke megkötésének lehetősége ismét komolyan felmerült. A ma Szerbiában található Karlócán megindult tárgyalásokon végül az oszmánok képviselői, az angol és holland megbízottak mint közvetítők mellett az összes érintett keresztény állam, vagyis a Velencei Köztársaság, a bécsi udvar, a lengyel királyság, sőt az orosz cár is elküldte meghatalmazottját a béketárgyalásokra. Ezek egyik alapját még az 1684-ben a Szent Ligában lefektetetett megegyezés jelentette, ahol a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy 208